“Figyelj rám és hallgass meg! Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és Te tanácsot adsz, NEM teljesítetted a kérésemet. Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet, És Te elmagyarázod, hogy miért rossz, hogy…

Salamon király szerint „Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes” (Péld 18, 13).

Szükségünk van a beszélgetésekre, hiszen tartalmi információkat cserélünk, ugyanakkor az egymáshoz való viszonyainkat, a csoporton belüli helyünket, szerepünket is általuk alakítjuk ki.

Mindezt a kommunikáció segítségével tesszük. Nem tudunk nem beszélni, hiszen pl. a hallgatásunk vagy a mimikánk is közlés, amellyel hatást gyakorlunk embertársainkra.

A rossz kommunikátorok egyik közös vonása, hogy beszélgetőpartnerüket nem szabad személynek, hanem eszköznek tekintik saját céljaik elérésére.

A hibás kommunikáció néhány további példája a másik személyt leértékelő ítélkezés, a kritika, a gúny, a vádaskodás, a címkézés, a moralizálás és a kéretlen tanácsadás.

Hallgassuk meg a hozzánk szóló embereket. A jó hallgatás valódi figyelmet, időt és türelmet igényel. Tegyük félre a saját elképzelésünket, ne vágjunk a szavába, CSAK hallgassuk, amit megoszt velünk. Közben figyeljük tekintetét, mozdulatait, gesztusait, de ne értelmezzük azokat a saját fejünk szerint.

Próbáljuk meg inkább a dolgokat az ő nézőpontjából nézni. A jobb megértés érdekében esetleg kérdezzünk rá közléseinek jelentésére – ha már befejezte a mondandóját. Ha megértjük, el is fogadjuk őt, ha pedig elfogadjuk, akkor előbb-utóbb ő is figyelmes és megértő hallgatónk lesz.

Az emberi kommunikációról nemsokára részletesebben is írok. Addig is írd meg, hogy Veled előfordult-e már, hogy valakinek tanácsot adtál, pedig csak meg kellett volna hallgatnod. Vagy inkább te szoktál úton-útfélen kéretlen tanácsokat kapni?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!