Wass Albertre emlékezve


Ma 106 esztendeje született Wass Albert, erdélyi magyar író és költő. Életútja, örök érvényű bölcsessége, munkássága a mai zűrzavaros mindennapokban is emlékeztetnek minket az igazán fontos dolgokra,…


magyarságunkra, és az ezekhez szükséges aktív felelősségünkre.“Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként … egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok.”

“Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.”

“Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.”

“Nem mindenki magyar még, aki magyarul beszél, bármilyen szépen hangzó neve is legyen. Magyar ma az, aki magyarul érez. Aki vállalja a magyarsággal járó felelősséget. Magyarnak lenni ma hűséget jelent és cselekvést a hűség jegyében.”

“Ez a mai nemzedék, ez kapott ötven évi agymosást, néppé gyúrták a nemzetet. Az üzenetem az, hogy ébredjetek föl magyarok és legyetek újra nemzet, váljatok újra nemzetté! Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.”

“Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat, s rajta kívül más Isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a Földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!”

“Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdek-imádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.”

“A magyar ember nemzeti öntudata, az a bizonyos szellemi gyökér, ami a múltból táplálkozva kijelöli az ember helyét, gazdagítja mindannyiunk lelkét, s akárcsak egy szellemi mentőöv, gondoskodik arról, hogy el ne merüljünk a népek tengerében, – lelkünk mélyébe beültetett vallás, mely az Istenbe, és önmagunkba vetett hiten alapszik, s csak, mint magyarok teljesíthetjük hivatásunkat, melyre rendeltettünk. Egyedül a magyarságtudat teszi magyarrá a magyart, és nemzetté a magyarul beszélő népet!”

“Cseréljük föl kizsákmányolóink erkölcsét a régi, jól bevált magyar erkölcsre, nyújtson valóban testvérkezet minden magyar minden magyarnak és az Úr-Isten erőt ad újra, hogy megszabadulhassunk a gonosztól és építhessünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot!”

“Merni kell! Ezen múlik minden! Ha belül félünk is néha egy kicsit, ha nem is hiszünk egészen abban, hogy sikerülni fog, akkor is merni kell! Különben végünk van….”

Wass Albert üzenete a Magyar Nemzetnek!
Koltay Gábor: Adjátok vissza a hegyeimet című filmből részlet

“Úttalan utakon… De túl lélek-határon, túl gondolaton, túl minden álmon valami messze vár reánk, egy fénysugár e rút világon: talán egy “mindent felejtés”. Talán egy “mindent újrakezdés” a végső sziklaszálon. Úttalan utakon, végső szívdobbanásig, utolsó sóhajtásig, s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után: de egyszer eljutunk a sziklaszálig!”

“Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap.”

“Jegyezd meg jól, hogy az igazi emberi előkelőség abban áll, hogy nem csupán azt a munkát végzed el, ami a magad életéhez kell, hanem még egyszer annyit, hogy senkinek adósa ne lehess.”

“Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.”

“Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell. Döntened kell.”

“A pokol is, meg a mennyország is itt van bennünk, életünk minden napjában. Ha az elfogultság útját járva gonoszat cselekszünk, az ördög belénk költözik és a lelkünket szorongatja. Ha a megértés útját választjuk s azt csináljuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki.”

“A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.”

“…ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”

“Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.”

“Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent (…) -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa.”

“A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált.”

“Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának, és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell, hogy egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.”

“Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.”

“Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való.”

“Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen.”

“Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt.”

“Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.”

“Szeretném, ha egyszer az lehetnék, ami leginkább lenni akarok. Ha egyszer azt mondaná valaki: Megsajnáltam a bánatodat, hitetlenségedet, háborgásodat, s neked adom, mi legdrágább neked: A sorsodat, az önéletedet. Neked adom a teremtésedet.”

“Az ember tervez, és tervez az ember egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni. Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha. A tervezés maga az élet. Addig él az ember, amíg tervezni tud. Mikor már az sincs meg, akkor… hát nincsen igazam?”

Remélem, hogy Wass Albert fenti idézetei a Te szívedhez és lelkedhez is szóltak. Kívánom, hogy gondolatai adjanak számodra is legalább annyi hitet, szeretetet, bátorságot és erőt, mint számomra.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!