Megfontolandó gondolatok: „Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam, hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól, hogy a saját igazságom ellenében éljek. Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: HITELESSÉGNEK

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat, pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá – még akkor sem, ha ez az illető én voltam.

Ma már tudom, hogy nevezik ezt: ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.

Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ÉRETTSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, hogy mindig és minden alkalommal a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok, és hogy mindaz, ami történik, helyes. Ekkor megnyugodtam.

Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban.

Ma már tudom, hogyan nevezik ezt: ŐSZINTESÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek. Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól, ami csak lehúzott és eltávolított magamtól. Kezdetben ezt “egészséges egoizmusnak” neveztem.

Ma már tudom, hogy ez az ÖNSZERETET.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé, hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.

Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt: EGYSZERŰSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal, hogy a múltban éljek, és a jövőmért aggódjak. Most már csak ebben a pillanatban élem az életem, ahol MINDEN történik. Minden napot megélek.

Ez a TÖKÉLETESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem, hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet. Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt, értelmem is fontos társra lelt. Ezt a szövetséget ma már így nevezem:

A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól. Néha a csillagok is összeütköznek, és utánuk új világok születnek.

Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!”

Bár nem bizonyított, hogy mindezt valóban Charlie Chaplin mondta volna, és pontosan így a 70. születésnapján az önszeretetről, de mindenképpen megfontolásra érdemesek a fenti sorok.

“Az önszeretet az ember elsőrendű kötelessége. Az önelégülteket persze senki nem szereti, de sok kiváló ember éppen attól szenved, hogy elégedetlen önmagával. Az az ember, aki önmagát egyáltalán nem képes szeretni, elviselhetetlen. Másokat csak az tud szeretni, aki kétkedés és szenvelgés nélkül szereti önmagát. Ez a fajta önszeretet leginkább arra hasonlít, ahogyan gyermekkorunkban viszonyultunk önmagunkhoz: azzal a bölcs és bátor méltósággal, saját értékeinknek ösztönös átélésével, ami semmiképpen sem sértette mások érdekeit. Akkoriban még tudattalanul szerettük az egész világot, ahogyan azt az egyediséget is, ami egész lényünket alkotta.

Szeretnünk kell önmagunkban a hallgatag titkot: a múlt, a jelen és jövő megismételhetetlen dallamát. És mindez azon alapul, hogy vállaljuk önmagunkat, természetesnek érezzük a szeretetet önmagunk iránt, bármilyen hibáink legyenek is; mert függetlenül mindentől és mindenkitől eredendő jogunk, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Csak így van értelme annak, hogy saját tökéletesítésünkön munkálkodjunk. Mert minek tökéletesítenénk azt, amit nem szeretünk?” Vlagyimir Levi orosz pszichológus

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!