A Mikulás szelleme


Rajtunk áll, hogy a Mikulás szelleme, fehér szakálla, piros ruhája, óriási puttonya és csilingelő rénszarvasfogata a kicsiknek is megmaradjon olyannak, amilyennek mi megismertük. Az alábbi történettel…


azt kívánom, hogy felnőttként is éljétek át – együtt a gyerekekkel, ezt a csodás, izgalmas ünnepet!

“Hanyagul eldobtam magam az öreg Pontiac jobb első ülésén, mert az a menő, ha az ember már nagy negyedikes. Apám a városba indult bevásárolni, én meg elkísértem, hogy autózhassak. Legalábbis erre hivatkoztam, mert valójában egy fontos kérdést akartam feltenni, amely már hetek óta motoszkált a fejemben, és most nyílt először alkalmam a közelébe lavírozni anélkül, hogy nyíltan bevalljam az okát.

– Apu… – kezdtem, és rögtön el is akadtam.
– He?
– A srácok a suliban mondtak valamit, de tudom, hogy úgyse igaz.

Az alsó ajkam remegett az igyekezettől, hogy visszatartsam a könnyeket, amelyek érezhetően gyülekezni kezdtek a jobb szemem belső zugában.

– Mi nem igaz, Tücsök? – A kedélyes megszólalás jelezte, hogy apám jó hangulatban leledzik.

– A srácok szerint nincs is Mikulás – nyeltem nagyot, mire egy könnycsepp elszabadult.
– Szerintük csak a kis pisisek hisznek még a Mikulásban. A bal szememből is eleredt a könny.
– De én neked hiszek. Te azt mondtad, van Mikulás. Ugye, tényleg van, apu?

Eddig a Newell sugárúton haladtunk, amely akkoriban kétsávos, tölgyfasorral szegett útvonal volt. Kérdésemre apám végigmért, aztán félrehúzódott a járda mellé, és lefékezett. Leállította a motort, és még mindig kicsi lánya szemébe nézett.

– A srácok a suliban tévednek, Patty. A Mikulás létezik.
– Tudtam! – lélegeztem fel megkönnyebbülten.

– De egy kicsit többet kell tudnod róla. Azt hiszem, elég nagy vagy már, hogy megértsd, amit most elmondok neked. Jól figyelsz?

Apám szeme nyájasan csillogott, az arca egészen ellágyult. Tudtam, hogy valami nagy dolog készül, és nagyon figyeltem, mert fenntartás nélkül bíztam benne. Hiszen sohasem hazudik nekem.

– Élt egyszer régen egy ember, aki járta a világot, és ahol csak megfordult, megajándékozta a szegény gyerekeket. Sok országban sokféle néven tisztelik, de amit a szívében hordozott, az minden nyelven ugyanaz. Nevezhetjük Mikulásnak is. Ő a feltétlen szeretet szelleme, és a vágyé, hogy szívből jövő ajándékok segítségével másokkal is megosszuk ezt a szeretetet. Egy bizonyos életkorba jutva, az ember megérti, hogy az igazi Mikulás nem az a figura, aki szenteste lemászik a kéményen. Ennek a manófélének az igazi varázsereje és szelleme örökké él a szívünkben, az enyémben, anyuéban, mindazoknak a szívében és elméjében, akik hisznek abban, hogy másoknak adni öröm.

A Mikulás igazi szelleme abban a mondásban rejlik, hogy jobb adni, mint kapni. Mihelyt megérted és a magadévá teszed ezt, a karácsony még izgalmasabbá, még varázslatosabbá válik; mert rájössz, hogy a csoda belőled fakad, ha a Mikulás ott él a szívedben. Érted, amit mondok?

Minden erőmmel az előttünk álló fára összpontosítva, kibámultam az ablakon. Nem mertem apám szemébe nézni – apáméba, aki egész életemben azt állította, hogy a Mikulás igaziból létezik. Hinni akartam, ahogy tavaly is hittem, hogy a Mikulás egy pocakos öregúr, talpig pirosban. Nem akartam bevenni ezt a felnőttszöveget, és másképp látni az egészet.

– Nézz rám, Patty!

Apám várt. Lassan felé fordítottam a fejemet, és a tekintetében megláttam a Mikulást. Az igazit. Azt, aki hetekig járkált a kívánságaim után minden karácsonykor, amióta erre a világra jöttem. Azt, aki másnap hajnalban összerakta a biciklit, a villanyvasutat meg minden egyéb masinát, pedig állítólag kétbalkezes a műszaki dolgokhoz.

És akkor megértettem. Megértettem az örömet, a másokkal megosztható szeretet örömét. Apám magához ölelt, és úgy szorított nagyon-nagyon sokáig. Mindketten könnyeztünk.

– Mostantól különleges csoporthoz tartozol – folytatta apa. Mostantól az év minden napján osztozol a karácsony örömében, nemcsak december 25-én. Mert most már a te szívedben is ott lakik a Mikulás, ahogy az enyémben. A te felelősséged, hogy a szívedben élő Mikuláshoz híven valóra váltsd az ajándékozás szellemét. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz egész életedben, mert most már tudod, hogy a Mikulás nem létezhet másképp, csak ha te meg én meg a többiek életben tartják. Vállalod?

Dagadt a keblem a büszkeségtől, és egész biztos, hogy a szemem izgatottan csillogott.

– Hát persze, apu! Azt akarom, hogy az én szívemben is éljen, mint a tiédben. Szeretlek, apu! Te vagy a legeslegjobb Mikulás az egész világon.

Ha majd eljön a nap, és fel kell fednem a Mikulás mibenlétét a saját gyermekeim előtt, nagyon szeretnék én is olyan ékesszólóan, annyi szeretettel beszélni, ahogy apám tette, amikor megtanított, hogy a Mikulás szelleme nem hord piros ruhát. Remélem, ők is úgy fogadják majd a hírt, ahogy én. Igen, egész biztosan így lesz.”

Patty Hansen

Ugye Te is vállalod, hogy megőrzöd (felfedezed) magadban, majd tovább is adod másoknak a Mikulás szellemét? 🙂 A csoda belőled is fakadhat, ha a Mikulás ott él a szívedben.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!