A gyermeknap margójára


Idén lesz 30 éve, hogy megszületett egy szőke, kék szemű emberke, akivel azóta is bensőséges szövetségben élünk. Talán ez annak köszönhető, hogy bármi történt is velünk, maradt egymásra időnk, bizalmunk, szeretetünk.


Mindig törekedtem arra, hogy a fiamat az önállóvá válásában ne akadályozzam, ne elbizonytalanítsam, hanem bátorítsam, hogy merjen kilépni a világba, fedezze fel, hogy mit szeretne, hogyan szeretné. Tanulja meg az érdekeit felismerni és érvényesíteni, de egyúttal mindig vállalja fel a tettei felelősségét és következményeit is, mert egyrészt adni öröm, másrészt másokra is tekintettel kell lennünk.

Nagyrészt sikerült megtalálni az egyensúlyt, ám volt, hogy túl szigorú voltam, néha pedig túl engedékeny. Ez manapság sincs másként. Minden szülő és minden gyerek más és más, mindannyiunknak megvan a saját elképzelése arról, hogy mik a céljaink, és a saját tempónk, amiben ezeket elszeretnénk érni.

Sokszor elbizonytalanodtam, voltak nehéz helyzetek, de a gyerekkoromban innen-onnan megtapasztalt nevelési módszerek emléke sokszor segített. Szülőként is megtapasztaltam (tapasztalom), hogy a dirigáló, a kioktató, a kritizáló, a számon kérő kommunikáció falakat húz fel ott, ahol ajtóknak, ablakoknak kellene lennie. Így megtanultam az alábbi szavakat: Kérem, Köszönöm, Ne haragudj.

A gyerekek és felnőttek is tudják, hogy tökéletes szülő nem létezik. 🙂 A hitelességre azért érdemes törekedni, azaz ha vállalom magam olyannak, amilyen vagyok (ehhez persze nagyfokú önismeret szükségeltetik), a szavaim és a tetteim nem ütik egymást, csak olyat kérek, amit én is megteszek, és hajlandó vagyok én magam is változni, változtatni, akkor tudok követendő példát adni. Ez sem garancia azonban semmire!

“Azt hiszem, nincs is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel, és nem azzal nevelünk, amit mondunk vagy követelünk, sokszor még csak nem is azzal, amit teszünk – hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bujkáló és keveredő jó és rossz indulatok szerint. Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek. Törődjünk hát magunkkal – így törődünk legjobban gyerekeinkkel is.” Dr. Vekerdy Tamás

Pam Brown szerint: “Az anyákban beépített aggodalom-generátor működik – és hiányzik róla a kikapcsoló gomb.”

Ez rám is igaz, időnként még ma is kibújik belőlem az aggodalmaskodó.:-)

Szabó Magda azt írja: „Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi!”

A gyerekek még percről percre rácsodálkoznak olyan dolgokra, amik számunkra esetleg már fel sem tűnnek.

„Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk.” Gárdonyi Géza

Számukra az egész világ játék, képzelőerejük határtalan, kreatívak. Nem ismerik azokat a mondatokat, hogy „ez lehetetlen” vagy hogy „ez úgyse sikerülhet’”. Nevetnek, sírnak, szeretnek, haragudnak, nyíltan megnyilvánulnak, adják önmagukat. Ezt érdemes eltanulni gyermekeinktől. Mindig csodás élményekben volt részem, amikor levettem a felnőtt szemüvegem, és útnak indultam a fiammal felfedezni a világot, úgy, ahogyan éppen akkor ő látta.

Szülőként sem kell mindent irányítanunk! Testi-lelki-szellemi fejlődésükhöz a megfelelő táplálékon, a tanulni valón, a mozgáson és alváson túl az is elengedhetetlen, hogy a gyermekek úgy kapcsolódjanak ki, ahogyan ők szeretnének.

Mi is megtapasztaltuk annak idején, hogy a közoktatási rendszer alapjaiban hibás, ennek ellenére a fiam számos, a hivatásának még tiszta szívvel élő pedagógussal találkozhatott, így szinte minden nap lelkesen jött haza, mutatva, hogy aznap mi újat tanult. Amikor pedig mégis gond akadt, és nem volt más megoldás, akkor iskolát váltott. Szerintem mindenki jobban jár, ha engedjük, hogy a gyerekek a saját életkoruknak megfelelően dönthessenek – a továbbtanulásukról is.

Feltétlenül érdemes figyelnünk a jelekre, ugyanis a gyerekek a rajzaikon, játékaikon keresztül akkor is megmutatják érzéseiket, vágyaikat, ha valamit nem akarnak, vagy még nem tudnak megfogalmazni.

“A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat – de éli a nyugalmadat és derűdet is – ha valódi.” Müller Péter

A fentieket összegezve, gyereket tényleg csak úgy érdemes nevelni, ha magunkon kívül a gyereket is tiszteljük, szeretjük, és komolyan vesszük.

Május utolsó hétvégéjén a gyermekeké a főszerep, országszerte számos programra invitálják őket a szüleikkel. Fontos a gyermeknap megünneplése, sok családban ez ajándékvásárlással is együtt jár.

Fogyasztásra, vásárlásra ösztönző világunkban azonban még nagyobb a felelőssége a szülőknek, ezért ezen a hétvégén, és a gyermeknapon túl a hétköznapokon se felejtsük el, hogy a közös élményeket, a minőségi időt, a figyelmet, és a szeretetet semmi sem pótolja.

Arról is írnom kell, hogy még napjainkban is számos gyerek él nélkülözésben. Számos szervezet gyűjt anyagi és tárgyi adományokat részükre. Nem csak a gyereknap apropóján, hanem egész évben van rá lehetőség, hogy mindenki a saját lehetőségei szerint segítsen, az adományokon túl, a közvetlen környezetében is, akár csak egy tál étellel is.

Kérlek benneteket, hogy ilyenkor is vegyétek észre a jeleket, ne fordítsátok el a fejeteket, minden gyermeknek alanyi jogon jár(na) a felhőtlen gyermekkor. Rajtunk is múlik, hogy megkapják!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!