Nem adom fel!


Müller Péter: “Az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot. Azt, hogy “vele” – és azt, hogy “nélküle”. Hoztam zenét is! 🙂


Caramel – Lélekdonor
Úgy múlik el minden, ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve, néha haza jár,
Nem szól hozzád, csak leül egyedül,
Hogy érezd, hogy élsz ott legbelül!

Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel,
Van, amikor ringat lágyan és van, hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Oly sok a szó, ami betakar,
Folyton beszél, de semmit nem akar,
A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el,
Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell!

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan, és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor!

Tudom, mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!

Caramel – Vízió
Ez egy háború, mit magamban vívok
Vajon mit jelent, mit igaznak hívok
Azért hinni jó, hogy amiben bízom,
Nemcsak vízió, vi-vi-vízió

A mennybe vitt, de a poklot is láttam
Minden nap, míg ilyenné váltam
Azért hinni jó, hogy amiben bízom,
Nemcsak vízió, vi-vi-vízió

Nem adom fel, mindig csak előre tartok
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot
Üldöz szüntelen ez a kettős élet
Most kell döntenem, hogyan élek

Minden újabb perc újabb kérdés a szívnek
Minden válasszal minket más helyekre visznek
A mélybe húz vagy emel az égbe
Ha a kezdet szép, még lehet rossz lesz a vége

Rohanó idő a lelked akarja
Nyugodt partjaid viharral felkavarja
Tiszta égboltodra sötét felhőket rajzol
Legbelül mindenki harcol

Nem adom fel, mindig csak előre tartok
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot
Üldöz szüntelen ez a kettős élet
Most kell döntenem, hogyan élek

De nincs velünk attól semmi baj
Mert kétfelé visznek és hisznek bennünk
Nekik kellünk
Nekünk is kellenek, mert így vagyunk emberek

Nem adom fel, mindig csak előre tartok
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot
Üldöz szüntelen ez a kettős élet
Most kell döntenem, hogyan élek

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!