Hérakleitosz görög filozófus egyik bölcs mondatával kezdem hétfői bejegyzésem: “Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni.”

Aztán egy rövid, de annál jobban elgondolkodtató, és talán cselekvésre bíró tanmesével folytatnám: Élt egyszer egy jámbor ember. Minden nap elborzasztotta őt a világ kegyetlensége, fájt neki a többi ember szenvedése. Minden este órákig imádkozott, hogy az Isten tegyen végre valamit e sok szenvedés megszüntetésére. De hiába, nem történt semmi. Egyik este aztán hangosan kifakadt:

– Óh, Uram, hát nem látod ezt a sok szenvedést, ezt a sok rosszat a világban? Miért nem teszel már valamit?

És ekkor megszólalt egy égi hang: – De hát már tettem. Megteremtettelek téged.

Időnként nem árt egy kis önvizsgálat, ugyanis mindannyian rendelkezünk olyan képességekkel, melyekkel jobbá tehetjük magunk és mások életét is, csak sokan ezt nem vállalják fel. Sosem vezet azonban eredményre, ha kibúvókat keresünk, csak mert a saját teendőnk alól így szeretnénk mentesülni.

Sokkal előrébb vivő, ha az “Én mit tehetek, hogy jobb legyen?” hozzáállást részesítjük előnybe, a megoldást mindig másoktól követelve várás helyett.

Persze azért nem árt, ha közben még véletlenül se keverjük össze a hatékonyságot a buzgólkodással! Nélkülözhetetlen, ugyanakkor mindig megtérülő teendő a mindennapi példamutatásunk, mert hamarosan észrevehetjük majd magunk körül is a változást.

Kívánom, hogy ezen a héten is találjátok meg azt a valamit, amiért érdemes élni és küzdeni.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!