Mennyit ér 1 óra?


A holnapi óraátállítás, nyári időszámítás apropóján eszembe jutott egy nemrég történt eset, ami újra rádöbbentett, hogy minden napot úgy kellene megélnünk, mintha az a nap az utolsó napunk lenne.

 

Einstein szerint: „Az idő a természet módszere a mindennek egyszerre való történésének megakadályozására.”

Az idő kitüntetett szerepet játszik mindannyiunk magán és szakmai életében, ezért aztán igyekszünk is kihozni minden napból és órából a legtöbbet, amit csak lehet. Az órával mért objektív időtől eltér a szubjektív időérzékelésünk, amely szerint az idő néha vánszorog, máskor meg rohan. Helyzettől és hangulatunktól függően az óramutatót néha szeretnénk megállítani, máskor pedig gyorsítani.

„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.” Gárdonyi Géza

Tudom, és elfogadom, hogy a halál ugyanúgy része életünknek, ahogyan a születés, mégis megrendített, és elgondolkoztatott, amikor egy az élete utolsó szakaszába lépett emberhez hívtak manikűr-pedikűr kezelésre. Ügyfelem méltósággal viselte testi erejének fogyatkozását, csökkent hallóképességét humorral pótolta. Amíg a kezeit és a lábait ápoltam, jókat beszélgettünk, élveztem a vele töltött időt, és örültem az elégedettségének.

A nekünk rendeltetett idő annyi, amennyi, a földi időnk véges, ettől is annyira értékes. Ezért aztán nagyon nem mindegy, hogy hogyan gazdálkodunk a saját időnkkel, és az sem, hogy mennyire tiszteljük mások idejét.

Teljesítményközpontú világunkban nem könnyű időt teremteni mindenre, amire szeretnénk, mégis fontos lenne, hogy a sok tennivalónk mellett rendszeresen megajándékozzuk önmagunkat és másokat 1-1 szabad órával.

Ilyenkor nem a sokszor hangoztatott hatékony időgazdálkodás és a nyereségesség, hanem a törődés, a szeretet, az önmagunkkal és másokkal együtt töltött idő minősége, a feltöltés és a feltöltődés kerül előtérbe.

Érdemes erre időt találni (nem szánni), amikor csak lehet, ameddig még megtehetjük. 1-1 ilyen órának az értéke sokszor felbecsülhetetlen, megfizethetetlen, és hálásak leszünk érte.

Holnap, március 31-én, vasárnap átállunk a nyári időszámításra. Hajnal 2-kor 3 órára kell előreállítani az órát, ezáltal egy órával kevesebb idő marad a hétvégéből. Töltsétek el értelmesen, kellemesen!

Kapcsolódó cikk: Az idő és az értéke

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.