Kétféle életszemlélet
A körülményeink hol ilyenek, hol olyanok, az eseményekhez való hozzáállásunkat azonban mindig mi irányítjuk. Az alábbi videót pont jókor kaptam: Kétféle életszemléletet mutat, az egyik lebénít, a másik utat mutat,…
a választás pedig mindig csak rajtunk áll. “Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz.” Delia Steinberg Guzmán
Kathy Angel – A Te feladatod
Hiábavaló a küzdelmed
Ne hidd, hogy
Az életnek szándéka van Veled
Mindig tudd, hogy
Egyedül vagy
Hogy nem számíthatsz senkire, és
A szeretet is csak egy nagy átverés
Senki nem lesz büszke Rád, és
Hazugság, hogy
Érdemes élni
És soha nem lehetsz igazán boldog
Majd cserbenhagynak a barátaid
Becsaptak, amikor azt mondták, hogy
Minden fájdalom elmúlik egyszer
Vigasztaljon a tudat, hogy
Milliónyi ember a Földön
A sok szenvedés ellenére
Ugyanebben hisz
A rosszat jóra változtatni
Nem tudod
Ne hidd, hogy
A sorsot megfordítani
A Te feladatod
és most olvasd el visszafelé is, és válassz,
mert csak a Te hozzáállásodon múlik,
hogy melyik nézőpontot fogadod el, és éled meg.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Az élet azt adja meg, amit mi magunk generálunk magunknak. Az embernek van része örömben, bánatban. Van, ami sikeres a számára, van, amit szeretne másképp csinálni. Olyan nincs, hogy mindent jól csinálunk. Ezt el kell fogadni. Ezzel együtt kell élni. Ki kell hozni a legtöbbet a lehetőségeinkből. Nem visszacsinálni, hanem helyrehozni kell az általunk vétett hibákat. Nem is egy alkalommal, hanem életmódszerűen. Úgy kell élni, hogy lehetőségünk legyen a hibáink helyrehozására. Csak akkor nyugodhatunk meg.
Kedves Györgyi!
Köszönöm soraid, várlak vissza máskor is.