Két áramlat, két hang


“Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Amikor sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem csupán a külső érvényesülést vagy kudarcot értjük rajta,…


hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk. A megalkuvók, a bátortalan, pillanat – koncukat féltő szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram erőiből merítenek.” Szepes Mária

Van két hang benned. Az egyik a Bátor, aki menne előre, aki látja a lehetőségeket, az új életet a másik oldalon, az előrejutást, a fejlődést.

A másik a Kényelmes, aki jól érzi így magát, ahogyan most van. Nem akar ő sehova menni. Ugyan már, minek?! Tulajdonképpen szép így az élet. Vannak, akik szeretnek, van kényelmes fotel, amiben el lehet terülni, sok klassz dolog történik veled. Jaj, hát vannak persze a nehézségek is, de ilyen az élet…

A Bátor menne már. Menne előre. Kipróbálna mindent, megkóstolná az Életet. Ő pontosan látja, mire vagy képes, mit tudnál kihozni magadból, mire vihetnéd. És pontosan oda is szeretne juttatni. Arra az életre, amit a képességeid alapján megérdemelnél.

De a Kényelmes ravaszul mindig túljár az eszén: “Persze, menj csak.” – mondja. “Indulj el, igen. De ne menj túl messzire! Nem kell annyira sokat beletenni. Ne csináld tovább, mint ameddig jól érzed magad! Kényelmetlen, fáj, szorít? Akkor hagyd abba, gyere pihenj kicsit. Kis lépésenként is lehet menni, közben pihensz majd.” És, ha megbotlasz, így biztat: “Mondtam, hogy ez nem neked való. Rendes ember nem bírja ezt a gyűrődést. Csináld azt, amit eddig, az sokkal kényelmesebb, már ismered, tudod milyen. Majd egy kicsit pofozunk rajta, hogy szebbnek lásd.”

És az ember újra meg újra bedől neki. Elhiszi, hogy csupán napi 10 perc tornával és a megszokott étrenddel le lehet fogyni. Elhiszi, hogy egy kész receptet lemásolva milliomossá lehet válni mindössze 3 hónap alatt. Elhiszi, hogy a körülményei adottak és nincs kitörés belőle, csak rossz kompromisszumok vannak. Elhiszi, hogy “ebben a mai gazdasági helyzetben”, “emellett a kormány mellett”, vagy “ebben az országban” neki korlátozott lehetőségei vannak. Elhiszi, mert a Kényelmes énje elhiteti vele.

Pedig a világ ott kezdődik, ahol a fotel véget ér. Ott, ahol egy lépéssel tovább mész, mint a “túl messzire”, ott, ahol néha túl sok neked ez az egész, ahol nagy lépéseket kell megtenni.

Ha eddig nem futottál és most elkezdesz futni, az első pár perc könnyű lesz, aztán beáll egy pont, ahol nagyon rossz. És kitartóan úgy marad. Egészen addig, amíg azon gondolkodsz, hogyan szabadulj meg tőle, mennyire fáj, addig könyörtelenül érzed majd. Nem fogod tudni lerázni. És abban a pillanatban, hogy szembenézel vele, elfogadod, hogy ott van, hirtelen megszűnik a kín és nem érzel tovább semmilyen fájdalmat, csak azt, hogy szárnyaid nőttek. Futsz és észre sem veszed, pedig korábban nem tudtál futni, szenvedtél, most pedig olyan magától értetődően szép az egész.

És ez így van mindennel. Ha csak addig mész, amíg bírod, akkor nem fogsz fejlődni. De ha elhallgattatod a Kényelmest, elkezded túlszárnyalni magad újra és újra és újra és újra.” Vida Ágnes

Senki sem mondja, hogy könnyű mindez, de ha biztonsági játékot játszunk, nem bízunk eléggé önmagunkban, és nem adunk bele mindent, 100 százalékban, akkor hogyan, és mitől is várhatnánk az életünkben a valódi változást?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.