Justitia szeme és mérlege


Igazságszolgáltatás helyett olyan jogszolgáltatás folyik hazánkban, amelyben állami segédlettel folytatják a pénzügyi intézmények az emberek tudatos megtévesztését. Justitiának, az igazság istennőjének a szeme…


nincs bekötve és mérlege sem hiteles. „A hamisság és az igazság elmennek együtt fürdeni egy szép tóhoz. A hamisság – merthogy ilyen a természete – gyorsan kiúszik, fölveszi az igazság ruháját, és távozik. Mire az igazság is kitempózik, azt látja, hogy a parton már csak a hamisság ruhái vannak. Az igazság eltöpreng, mit csináljon. Végül úgy dönt, a hamisság ruháját nem veszi föl, ezért aztán meztelenül marad. Mivel a hamisság az igazság ruhájában jár, mi emberek rezzenéstelen arccal fogadjuk el, adjuk tovább, sulykoljuk másokba – és amikor az igazsággal találkozunk, az háborít föl. Rettenetesen kikérjük magunknak, dühösek leszünk rá, meztelensége indulatokat vált ki belőlünk, és minimum rászólunk, hogy öltözzön föl.”

Nagyon jól látszik, hogy mennyire érvényes még napjainkban is Mark Twain mondása, mely szerint: „Könnyebb átverni az embereket, mint meggyőzni őket, hogy át vannak verve.”

Nem is akarom ezért a nagyon mélyen alvó embereket meggyőzni bármiről is, csupán újra jelzem, hogy nem ártana most már tényleg felébredni és észrevenni, hogy bankmentés történik továbbra is.

A valódi megoldások helyett figyelemelterelésként kirakatperekkel húzzák az időt, miközben a 2014. évi XXXVIII. törvénynek köszönhetően családok ezrei veszítik el érdekérvényesítő lehetőségeiket, jogaikat a „deviza nyilvántartású mintha” hiteleikkel kapcsolatban.

Bárhogyan is csűrik-csavarják: a pénzintézetek és a fogyasztók között forint összegre jöttek létre a kölcsönszerződések, és forintban törlesztettek. A devizában történő „számítási mód” mögött semmilyen szolgáltatás nem áll(t), ezért nem volt és jelenleg sincs valós árfolyamkockázat és árfolyamrés sem, azaz a pénzintézetek blanketta szerződései jóerkölcsbe, jogszabályba ütközőek, tisztességtelenek, a folyamatos egyoldalú szerződésmódosításaikról már nem is beszélve.

A pénzügyi intézményektől nem kaptunk megfelelő tájékoztatást, az általános szerződési feltételek, a kockázatfeltáró nyilatkozatnak nevezett papírlapok ellenére, azaz pontosan a félrevezető, a valóságot elhallgató tájékoztatásoknak köszönhetően sokunk számára nem volt világos, nem volt érthető, nem volt átlátható annak idején, hogy a pénzintézetek burkolt módon, a beleegyezésünk nélkül „befektetési szolgáltatást” adtak kölcsön helyett. A szerződéses akaratunk azonban nem erre irányult!

A végrehajtók pedig továbbra is törvénytelenül fosztogatnak. Rend és igazság helyett csak még nagyobb káoszt szültek a Kúria egymásnak ellentmondó jogegységi határozatai, a 2014. évi XXXVIII. törvény, és a pénzintézetek és az állam között jelenleg folyó kamuperek. . .

Egyrészt nyilvánvaló, hogy mindez politikai nyomásra történik, másrészt egyértelmű, hogy ez az egész egyáltalán nem az állami segédlettel átvert fogyasztók helyzetét segíti, hanem a pénzintézeteket mentegeti és a munkájukat egyáltalán nem végző vagy nem jól végző állami tisztségviselőket védi.

Bíztunk a pénzintézetek szaktudásában, tisztességes, törvényes eljárásában és bíztunk az állami felügyeletben. Tévedtünk. Egyikőjüknek sem érdeke, hogy a megtévesztésünkre fény derüljön, és hogy a csalásokat feltárják.

Hogy 2015. januárban mi lesz így sokunkkal? Az Istenadta nép, a választópolgár hitegetése tovább folyik, elvégre jön az önkormányzati választás. . .