“- Mondd csak, Micimackó, miért nem teszel-veszel valamit? – Mert olyan gyönyörű ez a nap. – Igen, de… – Miért rontanám el? – Ejnye már, mégiscsak kellene valami Fontosat csinálnod! – Azt csinálom – mondja Micimackó.

– Ó! És vajon mi az?
– Hallgatom.
– Hallgatod? Mit?
– A madarakat. Meg ott azt a mókust.
– És mit mondanak?
– Hogy milyen gyönyörű ez a nap.
– De hisz ezt magadtól is tudtad!
– Az igaz. De tudod, mégis olyan jólesik hallani, hogy mások is ugyanezt gondolják.
– Inkább azzal töltenéd a drága idődet, hogy Műveled magad. Hallgass például rádiót.
– Ezt itt?
– Ezt bizony. Honnan tudnád különben, hogy mi történik a nagyvilágban?
– Onnan, hogy odakint sétálgatok.
– Izé… jó… no, ezt hallgasd meg, Micimackó.

– “Háromezer ember lelte ma halálát, amikor öt Jumbo utasszállító összeütközött Los Angeles belvárosa felett…”

– Neked ez mond valamit a világról?
– Hmmm. Igazad van. És mit mondanak most a madarak?
– Azt, hogy milyen gyönyörű ez a nap.

És csakugyan gyönyörű. Még akkor is, ha Dógomvanék sürgős elfoglaltságuk között cseppet sem élvezik…“

Részlet: Benjamin Hoff – Micimackó és a Taó című könyvéből

Micimackó – ki gondolná! — igazi taoista bölcs. Nem kínai ugyan, nem is nagy tekintélyű Filozófus, csupán egy nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontolt és szeretetre méltó Csekélyértelmű Medvebocs, aki sokkal többet tud a taoról, mint… … a borongós hangulatú Füles …vagy az örökösen kételkedő és félős Malacka… … vagy a lóti-futi, folyton szervezkedő Nyuszi… …vagy a nagyképű, fontoskodó Bagoly. Micimackó, aki látszólag semmit sem tud, tisztában van a Lényeggel. Micimackó nem csinál semmi különöset, csupán Van. És ez a taoista bölcsesség egyik legfontosabb alapelve. A szerző Micimackó segítségével elmagyarázza a taoizmust, és a taoizmus segítségével elmagyarázza a Micimackó szereplőit. Megtudhatjuk, mi a Micimackó Módszer, ki az a Dógomvan, mi az, hogy Sehová és Semmi, és milyen a Hejesírás…

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!