Dharmachakra – Sorskerék


A sorskerék a személyes sors, a karma, és egyben a változás szimbóluma is. A sors kereke, azaz a Dharmachakra nyolc küllője Buddha Nemes nyolcas ösvény tanítására utal. Minden küllő egy-egy utat jelképez, amely…

a karma körforgásából való kiszabadulás lehetőségét rejti magában. A Nemes nyolcas ösvény elemei: a helyes szemlélet, a helyes szándék, a helyes beszéd, a helyes cselekedet, a helyes életmód, a helyes erőfeszítés, a helyes hit, és a helyes elmélyedés. (Bővebben minderről ITT olvashatsz.)

A “dharma kerekét” mindenki saját maga irányítja, a tudás és a szellemi fejlődés mindenki számára biztosított, amellyel megváltoztathatja sorsát.

“Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.” XIV. Dalai Láma

Sorskerék – Sivák Enikő képzőművész képe

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.” Paulo Coelho

“Rendkívül érdekes módon sok ember elfogadja, hogy az egész világegyetemet törvények irányítják, de amikor a saját életükről, sikereikről és bukásaikról van szó, akkor sorsról, szerencséről, “szerencsés véletlenekről” beszélnek. Pedig te is a világegyetem része vagy, és a te életed is teljesen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyeknek a Hold, a csillagok és a kertedben növő gaz. És te vagy annak az oka, ami az életedben történik. Te okozod a gondolataiddal.” Andrew Matthews

Sorskerék – XFaktor 2010 – Tóth Vera
Zeneszerző: Nagy Tibor Béla
Szövegíró:Szabó Ágnes

“Óriás súly a bánat, elnyűtt nagykabát,
rám nőtt, lassan bőrömmé vált.
Fakó szürkére színez, még jól sem áll,
eddig hordtam mégis jó lesz eldobni már.

Sorsunk mikor elhagy, mint hűtlen jó barát.
Csak állunk s csodát várunk, míg nem pörget tovább.
Aztán mégis újraindul és új tüzet szít.
Egyszer újból velünk fordul és égig repít!

Van tovább, vidd világ elsírt, régi könnyeim!
Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.
Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim,
És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék!

Százszor körbe-körbe, míg el nem szédülünk.
Vagy áll és nem is mozdul, míg lassan elveszünk.

Aztán mégis újra lobban mi csendben feszít.
S egy apró láng is tűz ha robban és égig repít!”

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!