Úgy tapasztalom, hogy nem csak odakinn, de sokakban odabenn is egyre hidegebb van. Ezért Claude Steiner tollából az alábbi mesével szándékozom a belső tüzeket meggyújtani, mert ideje melegedni, és egymást is melegíteni.

A sivatag szélén élt egy remete. Egy napon egy fiatalember kereste fel, aki így panaszkodott neki: „Olyan sok szent szöveget olvasok, elmélyülök a szavak szépségében, fel szeretném tartóztatni, …

“Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye. Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek – bizonyára azok. De aztán…

Továbbra is fagyosszent vagyok, és a mélabús idő néha borongóssá tesz, de azt újra örömmel fedeztem fel, hogy az ősz csodálatos szín kavalkáddal kápráztat el. A természet idén is fantasztikus festőművész.

Azt mindannyian tudjuk, és tapasztaljuk, hogy gondolataink befolyásolják cselekedeteinket. Időnként pedig, mint a hívatlan vendégek, elfecsérelik az időnket, ha pedig sok van belőlük, túl is bonyolítják az életünket.

Sokan el sem tudják képzelni a napjukat csendben, folyton valamilyen háttérzajra vágynak, és szükségét érzik megszólalni mondanivaló nélkül is, csak mert számukra kínos a csend. Időnként azonban mindenkinek