Ünneplés helyett


Az 56. forradalom 60. évfordulóján szerintem egyáltalán nincs okunk ünnepelni. Mindenféle zártkörűen nyilvános, és békétlen szónoklatok meghallgatása helyett inkább a magam módján emlékezem azon emberekre,…


akik az igazságért, a szabadságért, a jogállamért küzdöttek. Egyúttal azt kívánom, hogy a jelen bizonytalanságai közepette is találja meg mindenki önmagában azt a bátor forradalmárt, aki példát is tud mutatni azoknak, akik még nem mernek kiállni önmagukért, és másokért.

Bródy János – Koncz Zsuzsa – Ha én rózsa volnék
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

1956 eseményeit számtalan történész, politikus, és magánember is a saját szemszögéből látja és magyarázza. A szép eszme azonban könnyen elfajulhat, ha számító, aljas, gerinctelen, embertelen cselekedetekre sarkall.

Nagyon szeretném, ha sok-sok ember olyan rózsa, kapu, ablak, utca, zászló lenne, amelyről a dal szól, és nem lennének játékszerei mindenféle szélnek.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.