Tüskepárbaj és megértés


“Az egyes ember olyan, hogy a maga kis körben mutatott személyes példája által képes hatni a világra. Ahogyan a vízbe dobott kő nyomán egyre táguló és ezzel egy időben egyre kevésbé fodrozódó körben hullámzik a víz,…


úgy befolyásolják tetteink az egész emberi faj életterét.” – írja Stephen R. Covey. Sokan elfelejtik, hogy milyen nagy hatással vannak mondataik, tetteik a körülöttük levőkre, és azt is, hogy a legtöbbet nem a bírálatokból, hanem mások példájából tanulunk. Anyaként hamar rájöttem, hogy a saját életvitelemmel tudok a legjobban “nevelni”.

„Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.

Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie.

De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.” Kun Erzsébet

Gabriel García Márquez tanácsát is érdemes megfogadni: “Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm”.”

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.