Minden ember máshol tart a tapasztalatokból levont tanulságok, és felismerések útján, ám az alábbi történet is rámutat arra, hogy közönyös, kíméletlen, számító világunk megváltoztatását magunkkal kell elkezdenünk.

Olvasd tovább

Általában úgy véljük, hogy etikusak vagyunk, ám ha mások látszólag ártalmatlan, de mégiscsak tisztességtelen cselekedeteit másolni kezdjük, előbb-utóbb mi is folyamatosan csalóvá leszünk. „Egyszer egy faluban élt 100 parasztember…

Olvasd tovább

A legtöbb hiedelmünk sokszor nem is a saját hiedelmünk, csupán átvettük őket a családunktól, és szűkebb-tágabb környezetünktől. Lehetséges, hogy valaha esetleg volt értelmük, céljuk, ma viszont már feleslegesek, és hátráltatóak is lehetnek.

Olvasd tovább

A nehéz helyzetekre nem mindenki reagál egyformán. Vannak, akiket az ideiglenes kudarc könnyebben elbizonytalanít, és hamarabb azt mondják, hogy elég volt, feladom. Az alábbi történetet elsősorban a számukra küldöm, biztatásként.

Olvasd tovább

Egy tanmesével kezdem: Egy csoport volt diák, akik mára nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi tanárukat. A beszélgetés során hamar szóba került a stresszes munka, a magánélet és a kevés szabadidő is.

Olvasd tovább

A tanmese olyan táplálék a léleknek, amelyből nem lehet túl sokat fogyasztani, ezért hoztam egy újabb történetet: “A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette.

Olvasd tovább

Csodapatika

2016. 24. szeptember Az élet dolgai, Idézgető

Hétvégére tanmeseként egy igazi mesét hoztam Lázár Ervin tollából. A Bab Berci kalandjai című könyvből a Csodapatika történet szerintem tanulságot nyújt a felnőtteknek is, mert tükörként szolgálhat számunkra.

Olvasd tovább

Amikor csak nézünk, nem biztos, hogy meglátjuk azt, ami a szemünk előtt van, ha pedig nem figyelünk, akkor a zajok elnyomhatják a hangokat. Sokszor észre sem vesszük, vagy nem értékeljük eléggé mindazt, ami számunkra megadatott.

Olvasd tovább

“Egy kisvendéglő csöndes helységében ülök. A július végi kora délutánban bágyadtan figyelem a tőlem karnyújtásnyira zajló élet-halál küzdelmet. Egy kicsi légy életerejének utolsó maradványait összeszedve, kétségbeesetten…

Olvasd tovább

“Egyszer egy tanítvány szeretett volna egy virágot a kertjébe, hogy minden nap, amikor felébred, az ablakán kitekintve a virág szépsége ragyogjon rá, s ezzel boldogabbá tegye a napját. Amikor elmondta ezt a mesterének,…

Olvasd tovább

A napokban több ismerősömmel beszélgetve újra rá kellett döbbennem, hogy milyen sokan érzik úgy, hogy ők csak piciny csavarok egy nagy gépezetben, és ezáltal nem is annyira fontos, hogy mit tesznek. Eszembe jutott egy történet:

Olvasd tovább

Elfogadom, hogy a vélemények különböznek, ettől függetlenül a sajátom mellett továbbra is kiállok. Semmi sem csak fekete vagy fehér, az általánosítást korlátoltságnak tartom. Hosszasan sorolhatnám, hogy mi az, ami félrevezeti azokat, akik elfelejtettek embernek maradni:

Olvasd tovább

„Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” Leonardo da Vinci idézete eszembe juttatott egy újabb tanmesét, mely elárulja, hogy mi is az akadály tulajdonképpen: A régi időkben…

Olvasd tovább

Időnként kerülünk olyan élethelyzetekbe, amikor úgy gondoljuk, hogy esélyünk sincs a megoldást megtalálni, és mivel épp nem látjuk a kiutat, túl korán feladjuk. Nem kellene, mert nagy különbség van a „van esélyem”, és „az esélyt sem adok magamnak” között.

Olvasd tovább

Tanulni, ezáltal pedig tapasztalatokat szerezni mindenkitől lehet. Persze csak akkor, ha hajlandóak vagyunk a tudásunkat megosztani, és magunkon kívül másokat is meghallgatunk. Jorge Bucay egyik történetét ajánlom figyelmetekbe:

Olvasd tovább

A legtöbb ember akkor emeli fel a hangját, ha dühös valamiért, és nem talál más módot rá, hogy mindezt kifejezze. A dühös kiabálással kíván nyomatékot adni szavai súlyának, illetve tekintélyének, és így ereszti ki a felgyülemlett feszültséget.

Olvasd tovább

Néhány évvel ezelőtt már olvastam, de az egyre fokozódó totalitárius helyzetek miatt most nektek is a figyelmetekbe ajánlok egy tanulságos felnőttmesét. George Orwell, az Állatfarm című zseniális művét 1943-ban írta, a sztálini korszak politikai szatírájaként.

Olvasd tovább

Elég sűrűn eszembe jut mostanság a Dalai Láma egy mondata: „Nem érdemes az embernek magát stresszelni, mert vagy van egy problémára megoldás, és akkor miért izgatod magad, vagy nincs és akkor is minek?”

Olvasd tovább

Igazságszolgáltatás helyett olyan jogszolgáltatás folyik hazánkban, amelyben állami segédlettel folytatják a pénzügyi intézmények az emberek tudatos megtévesztését. Justitiának, az igazság istennőjének a szeme nincs bekötve és mérlege sem hiteles.

Olvasd tovább

Nincs más kiút, falak helyett ideje volna hidakat építenünk. ”Ne rázzuk a fejünket gőgös fölényességgel, s ne rángassuk közömbösen a vállainkat, hogy az önbírálat kellemetlen terhét lerázzuk: mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért,…

Olvasd tovább

Esik eső, jaj, jaj, jaj, mindjárt itt a zivatar. Tüzes villám cikázik, aki nem fut, megázik – mondja a mondóka. No, engem elkapott rendesen, csuromvizes lettem a szakadó esőben. Száradok, és közben újra eszembe jutott, hogy:

Olvasd tovább

Az emberek beszélnek, a szavaknak pedig hatásuk van. Ha azonban rendelkezünk már némi emberismerettel, akkor a szavak még a rejtett érzelmekről, tulajdonságokról is árulkodnak, és minden esetben azt minősítik, aki azokat a szavakat kiejti a száján.

Olvasd tovább

Hétkezdésnek egy kis tanmese: “Egy férfiú sétálni indult, és séta közben megpillantott egy embert, aki kertjében kenyérfát ültetett. Megállt előtte, nézegette szorgalmas tevékenységét, majd megkérdezte:

Olvasd tovább

A fiú egyik délután találkozott a varázsló hírében álló öregemberrel. Az öreg persze nem volt igazán varázsló, de kétségtelenül nagyon ügyes volt kora ellenére, s különösen érdekes játékokat tudott kitalálni a gyerekek és fiatalok számára.

Olvasd tovább

A legtöbben kivárják, hogy a körülmények a lehet legkedvezőbben alakuljanak mielőtt akár a kisujjukat is megmozdítanák. Nem hajlandók fölágaskodni a gyümölcsért, mert nem fogják föl, hogy a gyümölcsért mindig nyújtózkodni kell.

Olvasd tovább

Gandhi szavaival élve: „Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm.” Egy újabb történetet hoztam, ami a változásról szól. Menj át Te is a kapukon!

Olvasd tovább

RSS