„A pénz olyan, mint egy játékos pillangó, ha elismerően bánunk vele, jó barátként fog közeledni, de annak is örül, ha megértően hagyjuk elrepülni. A pénz a győzteseknél érzi jól magát, a vesztesektől elmenekül.

Ha tartós, életen át tartó barátságot akarunk kiépíteni a pénzzel, elsősorban önértékelésünkön kell javítanunk.” Osho

“Ahány ház, annyi szokás”, tartja a közmondás. Nincs ez másként pénzköltési szokásainkkal sem. Sokféleképpen viszonyulunk a pénzhez: az egyik ember mohó vásárló, akinek már a hónap elején nincs egy vasa se, a másik Pató Pálként ül a pénzes ládikáján, szüntelenül kuporgat, és komoly megrázkódtatás éri, ha valamire mégis csak áldoznia kell. Vannak olyanok, akik főleg csak akkor költekeznek, ha feszültek, idegesek, míg mások csak akkor, ha tökéletesen boldognak érzik magukat.

A nagy nyeremények, lottó, vagy egyéb ilyen jellegű játékok nyertesei közül is csak nagyon kevesen tudnak olyan vállalkozást létrehozni, ami tartós gazdagságot hoz az életükbe, a legtöbben a “könnyen jött könnyen ment” elven elköltik a nagy pénzeket is.

Tudjuk azt is, hogy a magyar ember híres arról, hogy erején felül költekezik – egyfajta dzsentri attitűddel, a „már úgyis mindegy” alapon. Nyilván a villany és gázszámla kifizetésének nehézsége komoly probléma, de sok esetben nem ez áll az eladósodás hátterében, hanem a túlzott igények, a hamis vágyak kielégítése.

Egy felmérés szerint a magyar háztartások nagy része egy részletfizetésnyire van a csődtől – vagyis ha egy váratlan esemény, betegség vagy baleset miatt nem sikerülne befizetni a következő hiteltörlesztő részletet, a család végérvényesen anyagi katasztrófába kerülne. A témával foglalkozó kutatók szerint az eladósodás ilyen léptékű megnövekedése egyértelműen abból fakad, hogy a spontán pénzköltés aránya nagyban megnövekedett a takarékoskodás, a fogyasztásról való lemondás rovására. Vagyis a mai fogyasztói társadalomban hiába növekedett meg az egyes családok pénzbevétele és ezzel együtt életszínvonala is, kiadásaikat ennél nagyobb mértékben növelik.

Sokan a bankkártyák, hitelkártyák, az interneten keresztül történő vásárlás elterjedését okolják. Tény, hogy a bankkártyával, hitelkártyával vagy interneten keresztül vásárló személyek sokkal kevésbé tudják kontrollálni a pénzköltésüket, mint a valódi bankjeggyel fizetők, hiszen ezekhez a fizetési eszközökhöz kevésbé kötődik realitásérzék. De valóban ez az eladósodás legfőbb oka?

Kevés ember mondhatja csak el magáról, hogy a pénzzel való együttélése teljesen harmonikus. Hogy hogyan bánunk a pénzzel – bármily meglepő is – elsősorban nem logikus tényezők, hanem pszichológiai faktorok függvénye – állítja manapság sok pszichológus. Véleményük szerint a pénz soha nem áll előttünk pőrén, önmagában, mert léteznek már előzetes tapasztalataink, érzelmeink vele kapcsolatban. Szüleink, tanáraink, tágabb környezetünk, a média. . . mind tett róla, hogy téveszméink, irracionális érzeteink legyenek a pénzzel kapcsolatban. Ezek az előzetes emóciók pedig nagymértékben befolyásolják, hogy hogyan kezeljük pénzügyeinket – s el kell ismernünk, nagyban akadályozzák a pénzzel való racionális bánásmódot.

Pénzügyi műveltség nélkül nehéz elszakadni az „alkalmazotti gondolkodásmódtól” is, aminek a lényege: „dolgozom a pénzemért”. Sajnos egész iskolarendszerünk és a társadalom, a reklámok, a média is erre nevelt legtöbbünket: végzettséget szerezni, munkahelyet találni, elkölteni a fizetést (luxus)cikkekre, ha pedig elfogy a pénz, kölcsönt lehet felvenni, majd visszafizetjük a (drága)kamatokat, és persze várhatjuk a nyugdíjat is, az állam úgy is segít. Ez egy mókuskerék, amiből nagyon nehéz kijutni. A hitelcsapda, a vásárlási láz nagyon csábítóak, az emberek öngondoskodási hajlandósága pedig csekély.

A pénz is energia, tehát a lelki dolgokhoz hasonlóan tudni kell szabadon adni, elfogadni és felelősséggel használni. Mint minden energia, vonzások és taszítások kölcsönhatásai alatt áll. A legtöbb ember nem szereti a pénzt, mert nincs neki elég belőle. Hát nem is a pénzt kell szeretnünk, hanem azt, ami elérhető általa. Azt azonban sose felejtsük el, hogy a gazdagság, a jólét, és az érték sosem azonos a pénzzel. A pénz miatti aggodalom éppen ezért minden esetben nem kívánatos eredményre vezet. Ha aggódunk, negatív energiát gerjesztünk és leblokkoljuk magunk körül a vonzás törvényét!

Tehát sokkal célravezetőbb, ha megismerjük a pénz világát. A pénzügyi műveltségünk, azaz a pénzügyi intelligenciánk fejleszthető. Igen hasznosak a különböző könyvelési, biztosítási, vállalkozói tréningek, még ha nem is a szakmánkhoz tartoznak, mert általában sikeres, korszerű ismeretekkel rendelkező előadókkal találkozhatunk. Az MLM marketing tréningek is hasznosak, ha nincs is szándékunkban ezzel foglalkozni, mert az anyagi függetlenség gondolkodásmódját oktatják a gyakorlatban is bizonyított szakemberek. Ma már igénybe vehetők pénzügyi és befektetési tanácsadók szolgáltatásai is.

Mindannyian 100 %-ig felelősek vagyunk a pénzügyeinkért (is)! Felesleges “csak” a válságra, a kormányra, vagy bármi másra fogni (még ha tehetnek is róla), mert attól nem lesz jobb, hogy a bűnbakok keresésével töltjük az időnket. Ha már kialakult az anyagilag rossz helyzetünk, akkor igyekezzünk inkább a megoldásra koncentrálni, és megtalálni mindehhez a számunkra megfelelő segítségeket, mert vannak! Még folytatom…

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!