“A hinduk úgy köszönnek egymásnak, ahogy mi imádkozunk. Összeteszik a két kezüket a szívük fölött. Próbáld ki! Tedd össze a két kezed! Ne gondolj semmire, csak figyeld magadban, hosszan és nyugodtan a mozdulatlan helyzet hatását.

Figyeld az ujjaidat, a két tenyeredet – és az érzéseidet. Segítek. Az első, amit érzel, hogy egyensúlyban vagy. Önmagaddal egységben vagy. Lényed jobb- és baloldala, az agyad jobb- és balféltekéje végre békét kötött egymással: az érzések és gondolatok eggyé váltak benned.

Átéled létezésed teljességét, lelked egységét. Ha vallásos vagy, azt is, hogy Isten lelke lakik benned. A két tenyered rövidre zárta benne az áramköröket, és szíved előtt történt a nagy eggyé válás. Ez a mozdulat befelé ható része.

Ha mások felé fordulsz és így köszöntesz valakit – anjali mudrával, ahogy a hinduk hívják -, az azt jelenti, hogy az én teljes lelkem köszönti a te teljes lelkedet, a bennem lakó Isten köszönti a benned lakó Istent. Egyszerre üdvözöllek és tisztellek – ahogy magamat is. Az imádkozás, ez az örök mozdulat azt üzeni, hogy a magasabb világ csak az összeszedett lélekkel elmondott imát fogadja el.

A hinduk “mudráknak” nevezik a különféle kéztartásokat, amelyeknek más-más szimbóluma van. A kéztartás egyrészt kifejezi a lelkiállapotunkat, másrészt visszahat a lelkünkre: azt érezzük, és éljük át, amit a mudra sugall.” Müller Péter

Namaste. Próbáld ki, és ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS