„Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is,…

…különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.” Szepes Mária

De vajon merjük-e, tudjuk-e?

Vannak emberek, akik könnyen kifejezik érzelmeiket, mások inkább magukba fojtják. Az érzelmek kifejezésének mikéntje, a bensőséges párkapcsolat és szexualitás mintája egyrészt gyermekkori családunkban szerzett tapasztalatainkon alapul. Másrészt személyiségfüggő is, hogy milyen mértékben vagyunk képesek érzelmeinket kimutatni, kifejezni és milyen az intimitásra, meghittségre való igényünk.

„Az érzelmek kifejezése, mint szociális készség az önkifejezés készségei közé sorolható. A készségcsoport további eleme a vélemény kifejezése, a dicséret elfogadása és a pozitív énkép. A kutatók szerint az érzelmek hatékony verbális és nem verbális kommunikálása elősegíti a sikeres személyközi viselkedést, illetve nagymértékben hozzájárul a pozitív énkép kialakulásához, utóbbi az eredményes társas viselkedés egyik legfontosabb feltétele.” Zsolnai Anikó

Az alexitímia (érzelmi analfabetizmus) az érzelmek felismerésének, kifejezésének, szabályozásának és feldolgozásának képtelenségét jelenti. Nehéz a másik fél számára is az alexitímiában szenvedővel a kapcsolat, mivel semmiféle visszajelzést nem adnak érzéseikről, megéléseikről, vagy csak nagyon minimálisat. Az alexitímiát nem tekintik betegségnek, pedig szinte lehetetlenné teszi a harmonikus emberi kapcsolatok kialakítását. Érzelmek kimutatása nélkül ugyanis nem lehet sem barátságot sem szerelmet életben tartani.

Az érintettek számára a kapcsolat által kiváltott érzelmek (öröm, bánat, szerelem, vágy, csalódás, harag,…) megélése, felismerése és a másiknak való elmondása, kimutatása nehézséget jelent. Senkit sem tudnak igazán közel engedni magukhoz, kevésbé képesek finom különbséget tenni érzelmeik között, szinte csak jóként vagy rosszként differenciálják az érzelmi állapotokat. A saját és társuk érzéseit kis mértékben képesek hasznos jelként használni, és segítségül hívni, ha kapcsolati konfliktusba, vagy döntési szituációba kerülnek.

Gondolkodásuk konkrét, realisztikus és logikus, a külső környezetben lévő tárgyakkal és eseményekkel részletekbe menően foglalkoznak, de közben kizárják a belső tapasztalatokat és érzéseket, inkább az adott érzelmi állapot okozta testi tüneteikre fókuszálnak az érzéseik helyett. Ez egyfajta érzelmi tehetetlenséget jelent, ami rendkívüli frusztrációt okoz, így nem csoda, hogy a helyzetből való kimenekülést (“túlélést”) a pszichés feszültségekből vagy egy érzelmi átélés nélküli indulati kitörés, vagy a testi és a lelki megbetegedések jelentik számukra.

Sajnos egyre kevesebben képesek saját érzelmeiket kezelni, párjuk, családtagjaik, barátaik érzelmeinek beazonosításáról és megfelelő lereagálásáról már nem is beszélve. Annak ellenére, hogy a legtöbben nincsenek tisztában vele, sokan alexitímiás társsal élnek együtt.

Mindenkinek szüksége van személyes térre és lényeges, hogy partnerünktől független, saját életünk is legyen, mégis a napi eseményeken, szervezni valókon és megoldandó feladatokon túl egy párkapcsolat esetében fontos a romantikus, intim légkör, a meghitt beszélgetések, és a mindkét felet kielégítő szexuális élet is.

„A szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét. Ha így történik, akkor az nem igazi szerelem, nem olyan, amely a Világ Nyelvén szól.” Paulo Coelho

Az érzelmek kifejezésének módja, a “romantikára való hajlam” tanulható, fejleszthető, alakítható. Egy-egy érintés, összenézés, spontán, alkalomnélküli apró ajándék, vagy pár soros bók, dicséret, a közös hobbik, kedvtelések, kiruccanások,… hihetetlen mértékben erősíthetik a kapcsolatot, az egymás iránti jó érzéseket, no és ezáltal a szenvedélyt is.

„Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek – kivétel nélkül mindenkinek – el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.” Paulo Coelho

Egy jó párkapcsolat pár hónap alatt mindkét fél számára testi-lelki kielégülést nyújtó, biztonságos, ugyanakkor mégis felszabadító érzést ad, ám egy idő után a szenvedély elenyészhet, elfáradhat, és a pár érzései testvériessé, vagy barátivá válhat, ha ez ellen csak az egyik fél, vagy egyikőjük sem tesz.

“A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (…) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.” Paulo Coelho

Rosszabb esetben, ha a hangulat egyre fagyosabb, ha a viták egyre parázsabbak, ha több a kínos hallgatás, vagy a monológok, mint a beszélgetés, ha a pár többet foglalkozik más dolgokkal, mint egymással, ha a szerelem és a zsongító éjszakák helyett már csak a megszokás és valami ragaszkodásféle van, akkor komolyan el kell gondolkozni, hogy lehetséges-e így tovább a közös jövő, és egyáltalán megéri-e.

“Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.” Müller Péter

Egy szerelmi kapcsolatban döntő jelentőségű az érzelmek őszinte, félelemnélküli kimutatása, a bizalom, a vonzalom, a vibrálás, a vágy, az intimitás, a kitartás, a hűség, … és persze annyi kompromisszum, amely még nem fordít ki önmagunkból. A kapcsolatért – kifogások és mondvacsinált ürügyek helyett – minden nap, mindkét félnek tennie kell.

“A szerelemben nincsen sem szégyenkezés, sem tartózkodás, a szerelem két ember közös tulajdona, akik közt nincs semmiféle korlát vagy büszkeség, mert ami az egyikkel történik, az történik a másikkal is, mert minden érzésük, minden mozdulatuk, testük és lelkük minden rezzenése közös.” Daphne du Maurier

Ha arra vágysz, hogy szeressenek,– mondd el, mutasd ki párodnak, hogy szereted. Ha félsz, higgy magadban, benne, és szeresd másképp, jobban! Hajlandó vagy minderre a párodért, önmagadért, a közös jövőtökért, a szerelmetekért – amíg még megteheted?!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

2 hozzászólás ehhez: “Mondd el, mutasd ki!”

  1. Nagy Zsuzsanna szerint:

    Teljesen belefeledkeztem a cikk olvasásába. Nagyon fontos dolgokat boncolgat. Sajnos az embereknek a legnehezebben kimondható szó a szeretlek. Pedig a legfontosabb a SZERETET és ennek kimutatása. Mindenkinek más a szeretetnyelve, de a legtöbbet ér ha szóban kinyilvánítjuk.

    “A szeretet türelmes, jóságos: a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát.” /Pál első levele a Korinthusiakhoz/

  2. Energildi szerint:

    Kedves Zsuzsanna!
    Tényleg sokféle a szeretetnyelvünk (Gary Chapman ezt a könyveiben elég részletesen kifejtette), és fontos, hogy valamilyen módon összehangoljuk a szeretteink nyelvezetét a mienkkel. Köszönöm az idézetet.

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS