Természetes, szép, és jó dolog másokon segíteni, bizonyos fokig kötelességünk is, de ha közben a saját dolgainkkal nem, vagy csak kevéssé foglalkozunk, akkor végeredményben mi vagy nem jó irányba, vagy nem jó ütemben haladunk a saját utunkon.

“Nem akarjuk látni és tudomásul venni, hogy mi minden van a ‘lelki zsákunkban’. Pedig a zsákot akkor is cipeljük, ha nem nézünk bele.” Popper Péter

Nem lehetséges fejlődés megpróbáltatások nélkül, az izmaink is csak úgy fejlődnek, ha megdolgoztatjuk őket. Bár sokan próbálják, de nem lehet csak úgy ellébecolni az életet, minden fajta felelősséget és döntéshelyzetet mindig továbbhárítani következmények nélkül.

Szülőként, testvérként, felnőtt gyermekként, barátként hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy a szeretet nevében nem vehetünk át minden terhet szeretteinktől, mert vannak terhek, felelősségek, amelyeket mindenkinek magának kell viselnie. Egyrészt nem lehetünk mindenütt ott, másrészt, ha mindig segítünk, amikor egyedül is meg tudnák oldani, akkor ők maguk gyengék maradnak, sosem élik át azt a fajta sikerélményt, esetekben csalódást is, amelyért ők maguk dolgoztak meg, és végeredményben életképtelenekké válnak.

„Azok, akik nem akarnak saját ügyeikkel, “leckéikkel” foglalkozni, hajlamosak azokat másokra átnyomni. Úgy tesznek, mintha az adott ügy már nem is létezne. Sajnos sokan át is veszik, cipelik mások megoldatlan mérgeit fel a hegy tetejére, kifulladva, összeomlás közeli állapotig eljutva. Túl sok ez már. Persze nem könnyű az élet útján úgy lépkedni, hogy soha senki csomagját ne vegyünk magunkhoz az út során. Lényeges azonban, hogy legyünk tisztában, ismerjük fel melyik a mi bőröndünk, aztán őszintén nézzünk szét a többi között, amelyeket még begyűjtöttünk az út során. Milyen a formája? Mennyire nehéz? Hogyan blokkolja életünket? Egyáltalán, kié ez a csomag? Miért van nálam? Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a kezembe nyomja a saját csomagját a hozzájárulásom nélkül. Ellenőrizd a csomagjaidat a legközelebbi megállónál!” Jeff Brown

Sokan vannak aztán olyanok is, akik a saját terheikről nem igazán akarnak tudomást venni, ezért egyfajta menekülésként inkább nagyrészt másoknak próbálnak segíteni. Ők elfelejtik, hogy először a saját terhünket, azaz feladatunkat kell felismernünk, felvállalnunk, mert amíg ez nem történik meg, addig másnak sem tudunk igazán segíteni.

“Mások terheit viheted helyettük egy darabig, de ezzel nem szabadítod meg őket az októl, amely rájuk idézte e súlyokat. Fontold meg, hogy átmeneti pihenést, erőgyűjtést jelent-e náluk e könnyebbség, vagy hátráltatást egy karmaszámla kiegyenlítésében, amelyet később mindenképpen meg kell fizetniük egyre növekvő kamataival együtt.” Szepes Mária

Tehát nem árt ellenőrizni időnként a csomagjaidat, mert nem mindegy, hogy mit cipelsz és meddig!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS