Bár kissé késve, de ezúton szeretnék első mesteremről, Szepes Máriáról megemlékezni. A neve már önmagában is fogalom, az ezotéria nagyasszonya, írónő, a spirituális áramlatok egyik meghatározó tanítója volt, ma is az, és lesz is – örökre.


Egyszer azt nyilatkozta, hogy „Sorsszerű, hogy kihez milyen könyvek kerülnek.” Első spirituális tanítóm volt Pöttyös Panni sorozatával – akkor még tudattal volt ez a találkozás a részemről, majd amikor a 90-es években újra kapcsolatba kerültem műveivel, már elementáris erővel hatott rám.

“…fontos, hogy az üzenetek, amik rajtam keresztül életre keltek, eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, ebben a zavaros, veszte felé száguldó világban. Feladatom, hogy felemeljem azokat, akik nem látnak tisztán, de vágynak a fényre.”

Köszönöm Mária néni! Nem tudok eléggé hálás lenni mindazért, amivel megajándékozott!

Életéről és műveiről nálamnál szebben beszél a >>> Szepes Mária Alapítvány

Pár könyvét pedig ITT is megveheted.

Életének 99. évében, 2007. szeptember 3-án, csendesen átsuhant a létóceán örök határtalanságába. Földi életében – és még utána is – képes megváltoztatni, jobb irányba terelni életünket, a gondolataival.

Gyújts egy gyertyát velem, ne búcsúzzunk, hisz itt él bennünk, csak emlékezzünk!

“Nem halt ő meg, csak kilépett a neve mögül.” Müller Péter

Szepes Mária idézetek:

“Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Amikor sikerről és sikertelenségről beszélünk, nem csupán a külső érvényesülést vagy kudarcot értjük rajta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk. A megalkuvók, a bátortalan, pillanat – koncukat féltő szolgalelkek a negetív életáramban sodródnak. A sorsteremtő, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram erőiből merítenek.”

“Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”

“El kell fogadni azt, hogy a másik ember más, mint én. Lehet, hogy nem egészen értek vele egyet, de segítem abban, ami pozitív benne, és nem azon lovagolok, ami negatív. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs – mert akkor nem a Földön lennénk. A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell a gyűlöletet szerelni, mert az újabb gyűlöletet, harcot szül, ami semmire nem vezet. Ezek kiselejtezett, elavult, hasznavehetetlen dolgok, mert nem volt még háború, amelyet a győztes is el ne veszített volna. A Föld egység. Ha az én nagylábujjam fáj, a fülem sem érezheti jól magát. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tőle. És a szabály örök: aki kapni akar, annak előbb adni kell. Adni nem könnyű. Tied csak a mű, nem pedig a gyümölcse. . .”

“Emlékeztetni szeretnélek rá, hogy csak az önmaga fölé emelkedő ember léphet ki a világ erkölcsi, gazdasági és ökológiai kataklizmájából, de saját karmája – sorsa – bilincseiből is. Megvan-e a szándékod a szüntelen tanulás, fanatizmus és egzaltáció nélküli megismerés elnyerésére? Főként van-e kitartásod hozzá?”

„Lényed magja képzeleted, érzéseid síkján rejtőzik. Sorsod alakulása és fizikumod regenerációja attól függ, milyen intenzitással, pszichikai és szellemi erőkkel sietsz e láthatatlan magból kibontakozó folyamat segítségére.”

“Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.”

“Az optimizmus: önelhitetés. Tehát narkotikum. A halhatatlanság tudatából eredő öröm a test, lélek és szellem legjobb erőit felszabadító, vitalizáló gyógyszer.”

“Ne hidd, hogy bárki bármit is elvehet tőled, ami valóban a tiéd! Amit látszólag elveszítesz, azt te magad taszítottad külön útjára tudattalan indulataidból kiáradó helytelen mágikus erőkkel. Amint felöltöd a jó magatartást, érzéscentrumodban megállítod az indulatok centrifugális forgását, az eltaszított dolog újra visszakerül hozzád, feltéve, hogy kívánod még!”

“Kiszabott idődet soha ne add el a jövő valamely káprázatígéretéért vagy egy olyan elmúlt percért, amely visszatekintve fájdalmasan szépnek tűnik egyszerre. Minden problémád megoldásának kulcsa a középpontban rejlik. Tehát tegnap és holnap között a mában. Mert egyedül ott vagy valóban jelen!”

“Ne csodálkozz rajta, ha az emberekből diszharmonikus reflexek áradnak feléd! Mert az csak a te kiárasztott érzéseid visszaverődése lehet. Ugyanolyan törvényszerű jelenség ez, mint a visszhang. Az is az általad elkiáltott szöveget ismétli ijesztő, esetleg sértő élességgel. A napfény a legzordabb szikláról is ragyogást ver vissza, s a havas hegycsúcsot vagy karmos jégcsapot egyképpen tündöklő ékszerré avatja.”

“Küzdj önmagadra és másokra ártalmas gondolataid ellen! Úgy bánj velük, ahogy azok bánnának veled. Ha eltűröd őket, gyökeret verve megerősödnek, leigáznak és kioltják benned a magasabb ideák forrását, amelynek világosságánál elkerülöd, a szakadékokat s tisztán látod az egyedül járható utat.”

“Gondolkoztál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká, amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá – és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe? Ugye tudod mennyire kell vigyáznod minden kiejtett szavadra?”

“Őrizd meg tested mozgékonyságát és lelked tisztaságát, akkor elméd nyugodt lesz, mint a hegyi tó, amely az Ég végtelen derűjét tükrözi.”

“Légy türelmes, Tanítvány! Ne félj a tévedéstől és ne udvarolj a sikernek. Benső szemed függeszd a csillagokra, ismerd fel bennük szülőidet, s gyermekükként fognak támogatni.”

“Mennyi időt töltesz el naponta olyan dolgok elképzelésével, amelyek örömöt okoznak neked, s mennyi időt fordítasz megvalósításukra?”

“Rengeteg gyakorlati tanács, részletes utasítás birtokában megkísérled-e, hogy helyesen “varázsolj” életed minden vonatkozásában?”

“Megfejtetted-e már, hogy tehetségeid és gyengeségeid mire sürgetnek?”

“Tudod, hogy embertársaid szeretetét, elismerését csak kiváltani lehet, követelni soha; vigyázol-e arra, hogy magatartásoddal mindig harmonikus pszichikai húrokat érints meg környezetedben?”

“Felcserélted-e már magadban az én és a Te sorrendjét?”
“Oda tudod-e adni másoknak azt, amit magadnak kívánsz?”

“Rájöttél-e már, ha egy emberen segíteni akarsz, először mennyire passzívvá, személytelenné kell válnod, hogy meglásd és hallani tudd valódi állapotát, azt, hogy mire van szüksége és milyen módon képes elfogadni tőled életmentő gyógyszerét?”

“Ugye tapasztaltad már, mennyire megkönnyíti környezeteddel való viszonyodat, ha legalább annyi mentséget keresel hibáikra, mint amennyit saját gyengeségeidre találsz?”

“Míg magad nem váltál Ösvénnyé, nem találtad meg az Utat.”

“Hányszor tapasztaltad már, hogy látszólag kiuttalan helyzetekben váratlan megoldás nyílt meg előtted? E védelem nélkül sokszor felőröltek volna beavatásod próbáinak veszélyei. Miért nem bízol jobban benső vezetőd irányításában?”

“Tudod-e, mire kötelez az, hogy a nem mindennapi utat választottad?”

“A fejlődés legveszélyesebb stádiuma a félúton való tétovázás. Ilyen magatartással semmiféle feladatnak nem lehet eleget tenni. A megosztott, szétszórt energiák útvesztőbe vezetnek. Választanod kell tehát. De ha elhatároztad magad, azt az utat egész szíveddel, teljes energiáddal járd végig.”

 

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS