Rohanó világunkban az üzleti és a magánéletben is nagyon fontos az idő tudatos beosztása, és a figyelem. Törekszem rá, hogy ne fecséreljem el a saját időmet, és másokét sem, mert így mindenkinek kevesebb marad a számára fontos dolgokra.

Az egészségemen kívül az egyik legféltettebb kincsem az időm. Értékelem, és hálás vagyok érte, hogy mindennapjaim nem az idő szorításában kell élnem, de nem magától alakult így, hanem azért, mert mindennap teszek érte.

Könnyű beleesni „a majd holnap” és a „munkaalkoholizmus” csapdájába is. A rendelkezésre álló időnk hatékony és eredményes beosztásáról számtalan könyv és előadás létezik, ami a segítségünkre lehet, az időmenedzsment szoftverek, a határidő naptárak használata is pontosságra, fegyelemre és figyelemre nevelnek.

Minden perc számít, idő és idő között azonban különbségek vannak. Én a minél több minőségi idő eltöltésére törekszem. Mitől lesz minőségi az idő? Ajánlom elolvasásra Gary Chapman:Az 5 szeretetnyelv című könyvét.

Gyorsuló, teljesítmény és profit orientált világunkban egyre kreatívabbnak kell lennünk az időnk hatékony beosztásában. Egy háztartás vezetése is megköveteli olykor az osztott figyelmet, hamar megtanuljuk például, hogy hogyan lehet egyszerre főzni, mosni, takarítani, DE egyrészt ebben sem érdemes túlzásokba esni, másrészt azért vannak kivételek.

Nem táblázom be a napom percre pontosan, hisz előfordulhat, hogy valami nem fér bele az előre eltervezett időkeretbe, és időnként beeshetnek váratlan események és feladatok is, de kulcsfontosságú számomra az osztatlan figyelem.

Azaz bármit is csinálok, csak arra koncentrálok, ha valakivel beszélgetek, csak rá figyelek, nem csapongok közben sem gondolatban, sem cselekedetekben ide-oda, és ugyanezt a minőségi időt várom el másoktól is, ha rólam van szó. Egyrészt azért, mert csak így lehet hatékonyan dolgozni, másrészt a jelent, a most pillanatát is csak így lehet tökéletesen megélni.

Az üzleti és a magánéletben is nagy kincs az osztatlan figyelemre szánt idő. Ez alapvető feltétel, ha egészségesen működő emberi kapcsolatokat szeretnénk kialakítani, és az önmagunkra fordított idő is akkor értékes igazán, ha nem csak úgy eltelik.

Csak pár példa: Pedikűrösként egyszerre mindig csak egy vendéggel foglalkozom, az a törekvésem, hogy a legjobb tudásom szerint kezeljem, ne vegyek el tőle több időt a szükségesnél, és közben sértetlen legyen a nyugalma is. A rá irányuló osztatlan figyelmem nem csak a munkám minőségét, idejét, és a kezelés eredményességét határozza meg, hanem azt is, hogy legközelebb igénybe veszi-e a szolgáltatásomat.

Vendégként megtapasztaltam sajnos ennek az ellenkezőjét is. Például eléggé félelmetes, ha telefonál a „kedves” pedikűrös, miközben a lábamon dolgozik az éles szikével. Az pedig egyenesen bosszantó és kiábrándító, ha a kozmetikus hangosan trécsel egy másik vendégével, vagy tam-tam zenét hallgat, miközben nekem ellazult állapotot próbál létrehozni egy arcmasszírozással.

Az üzleti életben biztosan nem tartja meg az ügyfelet hosszútávon az, ha valaki úgy szolgáltat bármit is, hogy közben alig, vagy semennyire sem figyel az ügyfele igényeire. Az sem túl jó hozzáállás, ha épp csak úgy összecsap valamit, és az sem, ha haszontalanul rabolja az időt, tehát mindig figyelni kell a kényes egyensúlyra az idő és a figyelem tekintetében is.

A magánéletben is komoly kapcsolatromboló az időrablás és a felszínes figyelem. Például: Milyen lehet egy olyan közös étkezés, ahol mindenki az okostelefonjával van közben elfoglalva? Hogy lehet úgy beszélgetni, hogy közben a tv-t nézzük, vagy e-mail-t olvasunk?

Szeretetünk és tiszteletünk egyik kifejezése az osztatlan figyelmünk a másik felé, ami nagyban meghatározza a magánkapcsolataink és az üzleti kapcsolataink minőségét is.

Nincs felesleges időnk, ezért a folyamatos rangsorolás, ugyanakkor a némileg rugalmas időkezelés mellett is fontos, hogy figyeljünk a magunk és mások idejének tiszteletére. Az, hogy ki mit tart fontosnak az életében, és ez mennyire határozza meg az éppen aktuális fontossági sorrendjét, az egyénenként változó, (egy másik cikkem témája pont ez lesz). Az biztos, hogy az idővámpír emberek, és/vagy az időrabló tevékenységek miatti feszültség, azaz a stressz mindannyiunk egészségét komolyan károsítja, a felszínessé váló kapcsolatok pedig előbb-utóbb megszűnnek.

Ezért is érdemes néhanapján átgondolni, hogy mik azok, kik azok, amik/akik megfosztanak attól, hogy a saját időd minőségben való eltöltéséről te magad rendelkezz. Ugye tudod, hogy megakadályozhatod, hogy mások rabolják az értékes idődet?

Az időgazdálkodás, a napi, heti rendünk megtervezése csodákra képes, a tervezett beosztásunk, és ezáltal a kiegyensúlyozottságunk megőrzéséhez pedig néha elég egy határozott NEM is.

Hogy kinek?

Hoppá! Lehet, hogy pont te rablod alkalmanként vagy rendszeresen a saját idődet vagy mások idejét? Lehet, hogy pont te vagy az, aki a felszínes figyelmével értékes perceket, órákat, netán éveket pocsékol el? Ha így van, akkor legyen elég bátorságod ezt beismerni, majd változtatni.

Nem egyszerű, de hidd el, megéri! Csupán egy kis figyelem (azaz szeretet és tisztelet), és következetesség szükséges hozzá – önmagunk és mások felé is. 🙂

Ajánlott cikkek:
Fedezd fel a közös nyelvet! Az 5 szeretetnyelv
Az idő és az értéke
Ha még nem láttad, akkor érdemes megnézni a Lopott idő című filmet is.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS