“Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szívemben akarat, s tán ha kezem másképp legyintem, a világ másfelé halad. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, boldogtalan ember. Hosszú-hosszú vándorlás után,…


…rátalált a híres, öreg bölcsre, akit régóta keresett, hogy tanácsot kérjen tőle.
– Mondd bölcsek bölcse, mit tegyek, hogy gazdag és boldog legyek?

– Menj el a nagy tóhoz, és dobd a parton lévő kavicsokat a vízbe, amíg meg nem találod azt a kavicsot, amelyik meleg. Őrizd meg azt a követ, s akkor gazdag és boldog leszel.

Elvándorolt a szegény, boldogtalan ember a nagy tóhoz. Fölvette az első követ, hideg volt, behajította a vízbe. A második is hidegnek bizonyult, azt is a vízbe hajította. Hetek, hónapok múltak, s ő egyre csak dobálta a vízbe a hideg köveket.

Egyik nap már alkonyodni kezdett, ő fáradtan hajladozott, amikor a következő kavicsot fölemelve váratlanul forró meleget érzett kezében.

Karja azonban máris lendült a megszokott mozdulattal, és a forró kő elmerült a tóban…”

Babits Mihály

Nem tudni előre, hogy kivel, mivel, mikor, és pontosan milyen formában találkozunk életünk folyamán. Minden egyes mozzanatot hihetünk hideg kavicsnak (nem fontosnak), de ha éberek vagyunk, észrevehetjük, hogy sok-sok apró kavics melegebb (fontosabb) a többinél, és ezek összességéből, összegyűjtéséből és megbecsüléséből áll össze végül a boldogságunk. Figyelj, vedd észre ezeket a kavicsokat és ne dobd el!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS