A férfiak napját a világon különböző időpontokban ünneplik, május 19-én, illetve november 19-én. Vannak azonban még ma is sokan, akik felháborodva ellenzik, vagy viccesnek tűnő módon reagálnak.

2008-ban, az egyik hírlevelemben írtam először arról, hogy szerintem Magyarországon is legyen férfinap és apák napja, ne csak nőnap és anyák napja. Levelem sokan megosztották ismerőseikkel, majd kaptam érte hideget is, meleget is, de a véleményem azóta sem változott.

Olcsó és rossz poén, amikor azt mondja sok nő, hogy az év 364 napja férfinap, mert még mindig a nőkre hárul a házimunka és a gyereknevelés nagy része.

Lányok, asszonyok! Hova lettek azok a gondolatok és érzések, amiért anno ŐT választottátok? Akinek nem inge, ne vegye magára, de szerintem a hölgyek legtöbbjéhez szólok: Ha egyfolytában csak panaszkodni tudsz, és nem veszed észre a másik jó tulajdonságait, segítőkészségét is (mindenkinek van!), és nem vagy hajlandó nyíltan és őszintén kérni (tudod, néma gyereknek és virágnyelven beszélőnek…), majd megköszönni, csak követelni, akkor párod egyre többször a te önbeteljesítő jóslatodként kezd “működni”. Saját tapasztalat. Tedd fel Te is magadnak a kérdéseket: Nekem nincsenek hibáim, csak neki? Én ugyanúgy figyelek Rá, mint anno? Én nem változtam semmiben sem hátrányomra, csak ő? Én mindent beleadok, amit kell? Ajánlom figyelmedbe egy régebbi cikkem: Ha igazi férfiakat akarsz

Sokan hivatkoznak arra is, hogy egy nő mindig kevesebbet keres ugyanabban a pozícióban, mint egy férfi. Való igaz, hogy számos területen sok víz lefolyik még a Dunán, mire ez megváltozik, de észre kellene venni a fejlődést ezen a téren is, nem csak azt, ami még nem jól működik.

A sztereotípiák, az általánosítgatások, amiket ráhúzunk a nemekre, egyszerűen nevetségesek, mert minden férfi és minden nő más és más. Újabb kérdés, amit feltehetsz magadnak: Hogy várhatom el a tiszteletet, az elfogadást, a rajongást, a megbecsülést, a szeretetet, odafigyelést, ha én magam nem adom meg mindezt – magamnak és másnak?

Nem volt könnyű, de folyamatos önismerettel, önfejlesztéssel mára eljutottam az önbecsülés azon szintjére, amikor már tudom, hogy mennyit érek, és azt is, hogy elsősorban én vagyok a felelős a sorsomért, nekem kell tennem azért, hogy jobb legyen. Kettőn áll a vásár, azaz ha értékelem önmagam (nem túlértékelem és nem leértékelem), akkor azt mások is észreveszik, megérzik és eszerint viselkednek velem. “Senki nem kelthet bennünk kisebbrendűségi érzést a jóváhagyásunk nélkül.” Eleanor Roosevelt

Változtattam: először legbelül (a folyamat örökké tart), hogy harmóniában lehessek önmagammal és alkalmas(abb) legyek társnak, anyának, barátnak, kollégának. Szerintem ennek köszönhetem, hogy találtam olyan partnert, akivel valóban megoszthatom a napi örömöket és a gondokat, feladatokat is. A fiam pedig pici kora óta úgy “neveltem”, hogy férfiasan is önálló legyen, kölcsönös tisztelet van közöttünk. A “neveltem” azért van idézőjelben, mert a fiam is nevel(t) engem. 🙂

Szeretem kényeztetni a “férfinépet”, de pl. egy finom ebédre, vagy a tiszta lakásra és ruhákra nem úgy tekintenek, mint ami a kötelességem és természetes, hanem úgy, hogy az részemről figyelmesség. Ehhez persze az is szükségeltetik, hogy én magam is megköszönjem, ha ők teszik mindezt, azaz bevásárolnak, takarítanak, főznek… Egyszerűen megbeszéljük és felosztjuk a teendőket, és ettől senki sem lett kevesebb!

NEM a szerencsének, hanem a hozzáállásomnak és a befektetett energiámnak köszönhetem, hogy otthon és a munkámban is totálisan egyenlő elbírálásban van részem a férfiakkal. “Kapcsolat tanítóim” voltak többek között Szepes Mária, Balogh Béla, Ranschburg Jenő, Popper Péter, Müller Péter, Csernus Imre, Tendzin Gjaco – Őszentsége XIV. Dalai Láma, Osho, Paulo Coelho, … Változtam és változtattam, néha munkahelyet, néha társat, ha az kellett, és nem volt más megoldás.

“Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.” Tendzin Gjaco-Őszentsége XIV. Dalai Láma

“A világ azoknak a kezében van, akiknek van bátorságuk álmodni, és akik vállalják a kockázatot, hogy az álmaik szerint éljenek – mindenki a maga tehetsége szerint.” “Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben.” Paulo Coelho

Minden ősi kultúra szimbolikájában a Nap a maszkulin, azaz a férfi erőket, a Hold pedig a feminin, azaz a női erőket szimbolizálja. Az égi harmónia – aminek mi, földi lények életünket és létezésünket köszönhetjük – a Nap és a Hold meghatározott és kiosztott funkcióin múlik, és senkinek sem jutna eszébe ezek ellen érveket sorakoztatni.

A mai világ elég komoly elvárásokat táplál, a nőknek egy kicsit férfiassá, a férfiaknak egy kicsit nőiessé kell válniuk, ha a családban és a karrierben is kiteljesedésre vágynak.

Ezzel nincs is gond, hiszen lényünkben egyaránt jelen vannak a maszkulin és feminin energiák, ám ahhoz, hogy mindkettőt kibontakoztassuk, előbb a saját nemünkből kell kiindulnunk, azaz a férfinak előbb férfivé, a nőnek pedig előbb nővé kell érnie.

A férfiak hormonja a tesztoszteron a behatoló jelleg, a nők hormonja az oxitocin a befogadó jelleg megnyilvánulása. Egy párkapcsolat sikere ezen alapvető és ellentétes késztetések, a férfi és női polaritás együttműködésének megvalósításán múlik.

Egy nő nem attól lesz túl férfias, hogy tudatában van férfi energiáinak és karrierre, szakmai kiteljesedésre is törekszik. Egy férfi pedig nem lesz kevésbé férfi attól, hogy nőies energiákat ismer fel magában, és megérzéseire, lelkére is hallgatva él párjával és gyerekével.

Akkor van gond, ha mindezt nem sikerül úgy megvalósítaniuk, hogy közben a nő nő, a férfi pedig férfi marad. A férfi a maszkulin energiák kibontakoztatásával válik teljes értékű partnerévé a nőnek, a nő pedig a feminin energiák átélésével és kisugárzásával lesz teljes értékű “pólusává” egy férfinek. Férfi és nő csak együtt képezhet teljes egészet, a földi harmónia a férfi és a női energiák egyensúlyán nyugszik.

Harmóniáról beszélek, amelyben mindkét fél betölti szerepét anélkül, hogy a másikét megkérdőjelezné, illetve a sajátjával elégedetlen lenne. Az egyensúly megbomlik, ha valamelyik fél képviselői harcolni kezdenek vélt igazukért, az eredeti szerepkörök totálisan összekeverednek, vagy kizárólagossá válnak a mindennapi életben. Képzeljük csak el életünket éjszakák, vagy éppen nappalok nélkül! Vagy úgy, hogy férfi és nő együttlétéből sohasem fakadna gyermekáldás! Azt gondolom, ilyen világot senki sem szeretne…

“Ha a nők gyengédek (és nem gyengék!), alkalmazkodók (és nem megalázkodók), Hold típusok és nem akarnak a Nap helyett is az Égbolton ragyogni, akkor mellettük a férfiak erősek, határozottak lesznek, meg tudnak felelni a sugárzó Nap szerepnek. (Ne feledjük, a Holdnak nincs önálló fénye, csak visszatükrözi a Nap fényét!) Az idő előrehaladtával – a nők iránti tiszteletből – képesek alkalmazkodni is a nőkhöz, hogy a tenyerükön hordozhassák. De ha a nők megfordítják a szerepüket, magamutogatón ügyesek, erősek, akaratosak, irányítók, akkor a férfiak mellettük ügyetlenek, gyengék, pipogyák és papucsok lesznek. Ha a nők egyfolytában kezdeményeznek, a férfiak visszavonulnak. Ha a nők a szexben kikövetelik az orgazmusukat, a férfiak ettől megijednek, és potenciazavarokkal fognak küzdeni. (Ellensúlyozásképpen pedig ők maguk követelik a nőn az orgazmust, mint saját teljesítményük eredményét.) Ez az ego-k harca, az egyensúly és a harmónia felbomlása.” Sz. Mikus Edit szexológus

Én továbbra is rendületlenül hiszek abban, hogy eljön az idő, amikor férfiak és nők újra tisztelik majd egymás lelkét, szellemét, testét, és akkor újra természetes lesz férfi és női szerepekről beszélni. Ehhez viszont az kell, hogy belássuk: nőként és férfiként felelősségünk és feladatunk, hogy megfelelő példát mutassunk egymásnak és gyermekeinknek.

Richard Rohr amerikai ferences szerzetes “A férfi útja” c. könyvének témája a férfiak családban és társadalomban betöltött szerepének napjainkra világszerte kibontakozott válsága, a hiteles férfimagatartás visszaszorulása. Rohr a férfit úgy erősíti, hogy benne a nőt megemeli. Szó van a könyvben többek között arról, hogy nyitni kell a nőiesség (elfogadás, intuíció, táplálás, alázat) és ezután a férfiasság (erő, önállóság, határozottság, hatalom) felé. Manapság vagy egyoldalúan férfias korunk férfija, és fogalma sincsen a meleg, elfogadó érzésekről, vagy csak efelé nyitott, és fél erősnek, önállónak lenni. Ritka az integrált személyiség. Azok számára is ajánlom Rohr e témában tartott előadás-sorozatáról készült könyvet, akiket a vallás egyáltalán nem érdekel. Férfiaknak szinte kötelező mű, de nőknek is ajánlom, hiszen ha utunk más is, célunk ugyanaz kell, hogy legyen: önmagukban megtalálni az elveszett felet.

Ezen kívül ajánlom az alábbi honlapokat:
Nemzetközi Férfinap hivatalos magyar oldala
Mentsük meg a férfiakat! mozgalom hivatalos honlapja
Férfi Sátor