Továbbra is fagyosszent vagyok, és a mélabús idő néha borongóssá tesz, de azt újra örömmel fedeztem fel, hogy az ősz csodálatos szín kavalkáddal kápráztat el. A természet idén is fantasztikus festőművész.

“Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött –
elnémul a rigó, el a tücsök.
Mily korán jő, mily korán tör felénk –
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.
Csügged az ág, ejti leveleit. –
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!
Dideregve didergő fák között
úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. –
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.”
Zelk Zoltán

” Van valami az emberben, ami szembeúszik a természettel és az idő múlásával. Amikor a természet hanyatlani kezd, s őszbe fordul a nyár: szobánk meghittebbé válik, s íróasztalunkon hívogatóbbá a lámpafény.” Pilinszky János

József Attila Ősz című költeménye Ágnes Vanilla előadásában

Elizabeth Lawrence azt javasolja, hogy: “Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.”

Nagyon egyetértek vele. Még melengetnek a bágyadt napsugarak, egy-egy séta alkalmával érdemes belemerülni az őszi növények csodás színvilágába, beszippantani illatukat. A fák körül összegyűlő avarban pedig felnőttként is nagyon szeretek bele-bele futni, akkor is, ha sokan furcsán is néznek rám ilyenkor. 🙂

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS