Azt hinnénk, hogy aki állandóan sportol, az egészségesebb életet már nem is élhetne. Pedig az edzésmánia, vagy fitnesz-függőség a gondosan felügyelt táplálkozás mellett a túlzásba vitt sportolás iránti függőséget jelenti.


A mai világban minden azt sugallja, hogy sikereink záloga a jó megjelenés. A kellemes külsejű ember előnyt élvez a karrier és a magánélet során is. De vajon a kor “szépségideáljának” való behódolásáért milyen árat kell fizetni?

Az anorexia (kóros nem evés), a bulimia (kóros falás és hánytatás) illetve az orthorexia (csak egészséges ételek fogyasztása kóros mértékben) után a modern világ kitermelt magának egy újabb kóros függőséget, az exorexiát.

Az ebben szenvedők élete szinte kizárólag az edzések körül forog. Céljuk a vékony, szálkásra és izmosra kisportolt test, amely a szemükben a tökéletességet testesíti meg.

Az exorexia legjellemzőbb tünetei a napi rendszerességű, több órás edzések, amelyek már az álló- és teljesítőképesség határait feszegetik. A túledzettség sok problémát okozhat úgy, mint pl. alvászavar, folyamatos fáradtság, csökkent motiváció, gyengébb teljesítőképesség, hormonzavar, érzelmi instabilitás, ingerlékenység és gyakori hangulatváltozás.

A pszichés betegség tényét az abban szenvedővel nagyon nehéz tudatosítani; mivel az illetőnek nincs betegségtudata, az életmódját érintő kritikákra élesen reagál. Rendszerint nem érti, miért baj ez másoknak, hiszen „ő csak egészségesen szeretne élni”.

Nehéz megmondani, hogy minek a kompenzálása a rengeteg sport, az okok függnek a személyiségtípustól, az egyéni élettörténetektől is. Az edzésmánia – szakemberek szerint – 70 százalékban azoknál jelentkezik, akik egyébként is kisebb önbizalommal vannak megáldva, vagy étkezési zavarokkal küzdenek. Az exorexia hátterében főként pszichés tényezők – önbizalomhiány, kisebbségi érzés, megfelelési vágy – állnak. Az edzés rögeszmébe csap át, teljesen elveszik a realitásérzék, az illető egyre jobban kizárja a külvilágot, és egyre durvább megterhelés elé állítja szervezetét.

A sport ártalmas lehet, ha nem megfelelő mennyiségben és minőségben végzed, mert a túlzott, intenzív mozgás miatt szervezeted hozzászokik ahhoz, hogy mennyi kalóriaégetéssel számoljon, ezáltal a teljes anyagcsere-folyamat átáll erre az üzemmódra. Ha pedig vissza szeretnél venni a későbbiekben a tempóból, az addig elfogyasztott (esetleg minimális) táplálékvolumentől is hízni kezdhetsz, és máris benne vagy a spirálban, amiből nagyon nehéz kiszállni, és sokszor már késő is lehet!

Személyi edzők véleménye alapján a “hétköznapi emberek” számára a heti 7 edzés egészséget károsító, heti 5 túlzott mértékű, a hetente 3-4 alkalom az, ami normálisnak tekinthető. Persze nem mindegy az időtartam és az edzésfajta sem, mert napi 15-30 perc laza mozgás kimondottan egészséges lehet szinte mindenkinek!

Az exorexia főként a magazinok címlapszereplőire, a világsztárokra hasonlítani vágyó, önmagukat elfogadni nem tudó embereket érinti.

Vannak nők, akik már-már rögeszmésen fogyókúráznak és formálják testüket, és férfierőt meghazudtoló módon emelik a súlyokat, tekerik a gépeket. A trendet a női világsztárok közül Jane Fonda kezdte el, majd Madonna folytatta az évek óta szigorú és kíméletlen edzéstervekkel. Bőven akad követőjük is, pl. Angelina Jolie, Sarah Jessica Parker, Renée Zellweger… Felöltözve „jól néznek ki”, de photoshop nélkül, közelebbről? Karjukon, lábukon csúfondárosan kidagadó erek látszódnak. Képeket most inkább nem mutatok.

Néhány példa a férfi sztárok közül is: Jean-Claude van Damme, Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, a fiatalabbak közül Matthew McConaughey, Taylor Lautner. Greg Valentino testépítőt mindenképp meg kell említenem. 23 éven át tiszta és gyönyörű eredményeket ért el, de saját bevallása szerint 36 évesen még mindig kisebbségi komplexussal küszködött. „Ha már magas nem lehetek, legalább legyek széles” jelszóval, kimondottan megbotránkoztatás céljából egy anabolikus szörnyeteget gyártott magából. A képek közlésétől inkább most is eltekintek.

(Félreértés ne essék, az említett nők és férfiak legtöbbjét, mint művészeket nagyon is kedvelem, de mint emberek jobb példát is mutathatnának.)

A férfiaknál a probléma általában az izmok túlzott építésében mutatkozik meg, legtöbbször azért kezdik el „totálra gyúrni” magukat, mert elégedetlenek a látvánnyal (hibás önkép). A túledzés a tesztoszteron-szintet a pincéig süllyeszti le, ellensúlyozására különböző kiegészítőket használnak, de ezek nem tudnak gyorsan és igazán regenerálni. Arról nem is beszélve, hogy a szedés abbahagyása után a nemi hormonok szintjének hirtelen nagymértékű csökkenéséről, esetenként megszűnéséről, prosztata megnagyobbodásról számolnak be a kutatók.

Nagy gond a nők és a férfiak esetében is, ha túlzásba viszik az egyébként hasznos és egészséges étrend kiegészítők alkalmazását, arról nem is szólva, ha már egészségtelen, és tiltott szereket is bevetnek a siker érdekében.

Számos közvélemény kutatás igazolja, hogy a legtöbb ember számára a szélsőségesen kidolgozott test már riasztóan hat, a csupa izom férfiak és nők látványa sokak számára kissé kiábrándító: óriási muszklik és orbitális visszerek mindenhol a fejük búbjától a lábuk ujjáig.

Az edzőtermekben számos olyan ember van, aki ha nem végzi el kőbe vésett edzésadagját, kibillen az egyensúlyából. Ha egy napot ki kell hagynia, ideges lesz, nehezebb vele kommunikálni. Az, hogy kinek mekkora mennyiség káros, függ a “sportmúltjától”, alkatától és ízületi rendszerétől is, de ha valaki felnőttkorában fog bele napi több órás edzésbe, ne csodálkozzon, ha fitt és üde érzés helyett egyre gyengül, állandóan fáradt és mindene fáj. Hiszen időt sem hagy a szervezetének a regenerálódásra! – figyelmeztet számos személyi edző.

A pszichológusok véleménye szerint a szervezet természetes mozgásigénye hatalmas méreteket ölthet, és az edzőmániás kapcsolatait is kikezdheti. A mozgás iránti kényszer miatt állandóan az edzéseket tervezgeti, és egyre feljebb tornázza a mércét. Egyre gyakoribb, hosszabb, kimerítőbb mozgástervek követik egymást, amelyek fogyással, a test energiatartalékainak felélésével, ortopédiai elváltozásokkal járnak, és ezek mellé még téves képzet, eldeformálódott önkép is társul.

Az „én csak egészséges életet élek” védőburok alatt a probléma messze túlmutat önmagán: az egyén túlzott érzelmi kötődése az edzéshez öngerjesztő folyamattá válik, mindaddig, amíg el nem éri célját (?), de közben feszült, görcsös, türelmetlen, szorongó és indulatos is lesz egyben. Az exorexia kezelése csak akkor kezdődhet el, ha az illető felismeri és beismeri, hogy baj van vele. Külső nyomásra (családtagok, barátok) sikertelen kezelések történnek, mert saját elköteleződés nincsen. Hiába mondják a többiek, „már karcsú és izmos vagy”, ez nem számít. . .

Ha a fentiek igazak Rád, vegyél nagy levegőt, és gondold végig, megéri?

Az exorexia nagyon komoly egészség- és személyiségromboló betegség, ezért létfontosságú, hogy azonnal cselekedj, változtass, vagy ha egyedül nem megy, kérd szakember segítségét. Ha időben észbe kapsz, újra elfogadhatod és megszeretheted önmagad, és meglelheted a mozgásban azt az egészséges vonalat, ami személyiségednek, fizikumodnak, testfelépítésednek, kapcsolataidnak is ideális és egészséges!

Ha úgy érzed, hogy mindez nem vonatkozik Rád, akkor az “akinek nem inge, ne vegye magára” szólás szerint ne zúdítsd rám haragod, mert nem az egészséges sport ellen szólt a cikk!

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, és természetesen a véleményed, a tapasztalataid most is fontosak!

2 hozzászólás ehhez: “Exorexia – a túlzásba vitt sportolás”

  1. Bogi szerint:

    Nem vélemény kérdés lenne☺. Ha egy barátnőm (tizenéves) kb. egy éve ezt csinálja vajon akkor már letudna úgy állni hogy ne kezdjen el hirtelen hízni? Mert azt mondja ez miatt nem mer…

  2. Energildi szerint:

    Kedves Bogi! Még véletlenül sem kell teljesen leállnia, csak meg kell találnia az arany középutat, és nem elég csak az edzés, nagyon-nagyon fontos a megfelelő étkezés, folyadékfogyasztás, és a pihenés is. Érdemes személyi edző segítségét kérni (a legtöbb edzőteremben van ilyen, nem vészes anyagilag sem), és vele összeállítani a személyére szabott étkezési és edzés tervet, és vele módosítani időnként, a saját fejlődési ütemét figyelembe véve. Azt pedig te ne felejtsd el, hogy segíthetsz bárkit a meglátásaiddal, de senkit sem tudsz megváltoztatni, mindenki csak önszántából tud változni, változtatni – amikor ő úgy látja jónak. Minden jót neked, nektek, várlak vissza máskor is! 🙂

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS