Üdvözöllek kedves olvasóm!
Épp a blogindítót olvasod.

 

A maya indiánok szerint a világ olyan, mint a pillangó két szárnya: az egyik a képzelet, a másik a valóság. Azt tartják, mindkét oldalra szükség van, hogy a pillangó repülni tudjon; és a pillangó szíve pedig maga az Élet.

 

A pillangó szó kiejtése már önmagában dallamos, s a jelentése is fontos. Egy olyan állatról van szó, amely légies, könnyed, s nagyon szép, színes. A pillangó díszes megjelenése a szépség, csapongó repkedése a lélek szimbóluma. Rövid élete viszont a gyors mulandóságra ítélt hiú pompa, vonzódása a fény és a láng felé, az önpusztítás megtestesítője. A múlékony szépség, a rövid földi lét jelképeként a világiasság kifejezője is.

A pillangó hernyóból és bábból lesz, a lélek fejlődését, és a halálból kialakuló életet jelképezi. A japánoknál a változékonyság szimbóluma. A kínaiak szerint hallhatatlanságot jelent. Azt mondják, hogy ha a pillangó felbukkan az életedben, akkor a benned rejlő erőforrásra, és a fejlődésed következő, előtted álló fokára hívja fel a figyelmet. Itt az idő a teljes átalakulásra, ehhez azonban teljes megújulásra van szükség. Fel kell hagyni a régi ismétlődő, sokszor rossz szokásokkal, viselkedésmódokkal, kapcsolatokkal. A fejlődés és az átalakulás útjait jelképezi. A metamorfózis szimbóluma, mert képes a legkülönbözőbb módon megújulni, úgy hogy minden alkalommal egyedi tud lenni. A pillangó képes megörvendeztetni környezetét, és örömöt hozni életükbe. Olyan, mint egy boldog fuvallat.

Nem is tudom, hogy az én átalakulásom mikor kezdődött… talán mikor 97-ben a fiam kihívta a mentőt, mert eszméletemet vesztettem. Az orvosok szerint kómában voltam, én úgy gondolom, hogy álmodtam. Láttam a csodás kék eget, a vakítóan fehér felhőket. Éreztem, hogy valahol fáj, de nem tudtam hol. Az érzékeim egyre tompultak, de mégis láttam. Egy pillangót, ahogy felém repült a fényben. Néztem, hogy repdes a szárnyaival, egyre lassabban, egyre homályosabban, aztán már csak a sötétség maradt. Talán ekkor kezdődött, hogy a bábból pillangóvá lettem, és azóta egyre tisztábban érzem és hiszem, hogy a múlt hibáiból tanulva a jövőmért a mában kell élnem. Sokkal tudatosabban, mint bármikor eddigi életemben…
(Ha többre vagy kíváncsi > ITT < még olvashatsz Rólam.)

 

A pillangó-effektus elmélet szerint, ha egy pillangó megrebbenti szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában. Minden mindennel összefügg, minden cselekedetünk alapjában változtatja meg a jövőt.

 

Blogom célja nem a tornádó gerjesztése, hanem a gondolatébresztés. Valójában három nagyobb blog csoportot különböztethetünk meg a tartalmuk alapján: a tematikus blogot, az „én blogot”, és a céges blogot. Sokszor azonban nem egyértelmű, hogy miről is van szó, a blogom is keveredése a három típusnak, azaz komplex blog. Sokrétű az érdeklődésem, de mindenben a test-lélek-szellem harmóniájára törekszem. Szeretek olvasni, „önképezni”, új dolgokat megismerni, zenét hallgatni, meditálni, táncolni, autót vezetni,… szeretem a családomat, a munkámat, hiszek az emberekben és a természeti törvényekben.

 

Minden tudásommal igyekszem segíteni a hozzám fordulókat az egészségesebb és teljesebb élet elérésében. Természetesen én sem vagyok hiba nélküli, nap, mint nap kapok “égi jeleket”, hogy még van mit tanulnom önmagamról és a világról, és még van min változtatnom. Mindezekről írok majd cikkeket, idézeteket szemezgetek – a saját szemszögemből.

Lehet, hogy az adott témát te pontosan ellenkezőleg fogod látni, mint ahogy én, ezért kérlek, hogy szólj hozzá, oszd meg a véleményedet velem és olvasóimmal. A hozzászólásokból mindannyian tanulhatunk, megismerhetjük egymás nézőpontját, tágul világképünk.

 

Örömmel fogadok mindenkit, aki csak olvasgatni szeretne, és köszönöm, ha hozzá is teszel a blogom értékéhez azzal, hogy megosztod velünk véleményed és tudásod. Mielőtt azonban hozzászólsz, olvasd el a blog házirendet.

Aktív közreműködésedért cserébe pedig fogadd el tőlem az alábbi zenés videót és egy történetet.:-)

Yanni – Butterfly Dance

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.

Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.

A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.

A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.

Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni.

Amit a férfi a kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak. Ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

 

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, az megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni.

 

Tony Samara – Szállj szabadon, pillangó!

 

Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.

Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.

Kértem bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.

Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.

Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket.

Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.

 

Kellemes és hasznos időtöltést kívánok!

RSS