Az Apák Napja világszerte ünnepnap a 20. század eleje óta. Bár még mindig ritkán hallani róla, Magyarországon június harmadik vasárnapján (2015.június 21-én) az apaság, az apai szerep előtt tisztelgünk. Ugye???

Az apák megünneplését az Egyesült Államokban kezdeményezte a múlt század elején a nyugat-virginiai Mrs. John B. Dodd, lánykori néven Sonora Smart, akinek apja megözvegyülve is becsülettel gondoskodott hat gyermekéről. Az asszony azután ébredt rá, hogy milyen erő és önzetlenség munkálkodott édesapjában, miután maga is szülő, édesanya lett. Egy anyák napi szentmisén ötlött fel benne a gondolat, hogy az apákról is hasonló módon kellene megemlékezni. Eredetileg június 5-ére, édesapja halálának évfordulójára tervezte a jeles napot, de végül 1910. június harmadik vasárnapján tartották meg Spokane városában: ugyanis ekkor mondott apja emlékére misét a helyi pap.

Később az államok és különböző szervezetek próbálták kiharcolni a kongresszusnál, hogy az ismerje el az apák napját hivatalosan is ünnepnapnak. 1916-ban Woodrow Wilson elnök jóváhagyta az ötletet, ám csak 1924-ben tette Calvin Coolidge elnök nemzeti eseménnyé azon célból, hogy “mélyüljön az apa és gyermeke közötti kapcsolat, és hogy elismerjék az apai feladat jelentőségét”. 1966-ban Lyndon B. Johnson elnök rendeletben hivatalosan is apák napjává nyilvánította június harmadik vasárnapját, 1972-ben Richard Nixon elnök kezdeményezésére törvénybe iktatták megünneplését.

Magyarországon a két világháború között a Szívgárda nevű gyermekszervezet próbálta az ünnepet a magyar köztudatba átültetni – nem sok eredménnyel. 1994-ben mozgalom indult az apák napja meghonosítása érdekében, de mai napig sem olyan elterjedt ez az ünnep, mint az anyák napja, – pedig apának lenni sem könnyű. Fontos kifejezni a tiszteletet, a hálát és a köszönetet az apáknak is.

Apák napja a különböző országokban:
Március 19.: Belgium, Olaszország, Portugália, Spanyolország
Áldozó csütörtök: Németország
Május második vasárnapja: Románia
Június 5.: Dánia
Június első vasárnapja: Litvánia
Június második vasárnapja: Ausztria
Június 23.: Lengyelország, Nicaragua

Június harmadik vasárnapja: Argentína, Bulgária, Chile, Costa Rica, Dél-afrikai Köztársaság Ecuador, Egyesült Királyság, Franciaország, Fülöp-szigetek Hollandia Hongkong, India, Írország, Japán, Kanada, Kína, Kolumbia, Kuba, Magyarország, Makaó, Malajzia, Málta, Mexikó, Pakisztán, Panama, Peru, Svájc, Szingapúr, Szlovákia, Törökország, USA, Venezuela, Zimbabwe

November második vasárnapja: Észtország, Finnország, Norvégia, Svédország

Apára ugyanolyan szükségük van a gyerekeknek biológiai, társadalmi, családi és érzelmi értelemben, mint az édesanyjukra. Az apaság éppen úgy, mint az anyaság, felelősség.

“Bár a gyermeknevelés, az otthon békéjének megteremtése összességében még mindig az anya feladata, a távolságtartó, tekintélyelvű, szigorú apa képe helyett egyre inkább kirajzolódik egy új szülő eszménye, aki nem csupán egzisztenciális kényszerből marad otthon csemetéjével, hanem a családi feladatok ésszerűbb megosztása végett; s mindezt érzelmei diktálják. Ez azonban csak egy szűk csoport, a férfiak többsége családfenntartóként megmarad a klasszikus szerepekben, a munka mellett kevés ideje jut a nevelésre, kevésbé veszi ki részét a házimunkákból, többnyire hétvégenként nyílik alkalma családi programokra. Azokban a házasságokban, ahol a hatalmi függőség dominál, a férfi mereven ragaszkodik a család irányításához, ott szinte minden teher a nőkre hárul.

Bár már itthon is léteznek családbarát munkahelyek, a tradicionális szerepfelfogás miatt elsősorban a nők számára biztosítanak rugalmasabb időbeosztást. A vállalatok többsége általában nem nézi jó szemmel, ha a férfi például gyermeke betegsége miatt marad távol a munkától” – mondja a szociológus, és hangsúlyozza: “a gyermeknevelésben mindkét szülői minta meghatározó és nélkülözhetetlen. A nemi szerepeket, az ezekhez fűződő viselkedésformákat ugyanis személyiségfejlődésünk során sajátítjuk el. Határozott apakép hiányában a tanulási folyamat sérül, a családban betöltött szerepek helyes értelmezése pedig csorbát szenved. A valós tapasztalatokat nélkülöző idealizált apakép befolyásolhatja a későbbi társas viszonyokat, s akár párkapcsolati konfliktusokhoz vezethet.” Plauschin András szociológus Forrás: Medizona.hu

A kislány és az apa: a hercegnő és a hős

A lány életében az apa az első férfi, kvázi a lovag. Az apa is hercegnőként bánik a lányával, védi, oltalmazza, kényezteti. Ez nem véletlen, hiszen a kislány gyengesége, érzékenysége felébreszti benne az ősi ösztönt. De a lányban már ott rejlik a női lét játékossága, amivel megzabolázza apját, játékos flörtöléssel az ujja köré csavarja. Az apa nem is akar, és tud ez ellen tenni. A lánynak az apa az etalon férfi. A későbbiek során hozzá méri a fiúkat, az apát keresi a férfiakban. Pszichológiailag bizonyított tény, hogy gyakran választ olyan férjet a lány, amilyen az apja volt. Jellemző, hogy az apák nehezen engedik el a lányukat. Amikor a lány más férfi után kezd érdeklődni, gyakran féltékeny lesz az apa, hiszen eddig ő volt az egyetlen férfi a leány életében. Ez a féltékenység egészséges, egy idő után el is múlik, mivel ráébred az apa, hogy jöhet bármilyen férfi, akkor is ő marad lányának az első számú védelmezője. Forrás: Családi Net.hu

A kisfiú és az apa: a haver, de vetélytárs is

A fiú és az apa vetélkedése már a gyerek születéskor elkezdődik. Az apának meg kell osztozni az anyán, a nőn. Ez is egyfajta egészséges vetélkedés, ami a gyereket arra sarkallja, hogy tanuljon az apjától és elsajátítsa a mintákat, amikkel szolgál neki. A férfiak nagyon jó barátsága mellett mindig fenn áll a vetélkedés ősi ösztöne. A gyermekben az apa saját magát látja újra élni, újra felnövekedni, ezáltal pedig egy új esélyt kap arra, hogy korrigálja a saját életét. Utat mutasson a fiúnak, mit tegyen másként, jobban. A fiú az apjától tanulja meg azt is, hogyan kell a nőkkel bánni, tőle sajátítja el a nők tiszteletét és rossz esetben a nők megvetését is. Forrás: Családi Net.hu

Sokan mondják, én is ezt vallom: az életben az egyik legnagyobb kincs a gyermek; erőt ad, mosolyt csal az arcunkra akkor is, ha rossz kedvünk van. Az apák ugyanolyanok, mint a többi ember: arra születtek, hogy szeressenek és szeressék őket. Igazi Apák nélkül nincs családi harmónia – együttélésben, házasságban és válás után sem.

A római jog úgy fogalmaz, hogy az anya biztos, az apa – az bizony nem (“Pater semper incertus est”) De hát a jog… továbbra sem elég.

NEKÜNK nem szabad elfelejtenünk, hogy mindkét szülőnek joga van látni, szeretni, nevelni gyermekét, no és a nagyszülők is igényt tartanak a gyermek közelségére. Nem egy esetben sajnos mégis előfordul, hogy valamelyik szülő (vagy mindkettő) a gyermekét használja fel a másik eltaszítására, vagy éppen visszahódítására. Az is előfordul, hogy maga a gyermek próbálja megakadályozni az új kapcsolatot, hiszen egész addigi élete a válást követően zűrzavarossá válik. Nem érti, miért állt egy másik ember az édesanyja vagy az édesapja helyére, s foggal-körömmel küzd a kapcsolat ellen.

A legjobb megoldás, ha mindkét szülő igyekszik mihamarabb túltenni magát a sérelmein, és egy közös, higgadt, szeretetteljes beszélgetés során megértetik a gyermekkel, hogy miért történt a válás, és hogy sem az új barát sem az új barátnő, sem ő maga nem hibás a szülők kapcsolatának megromlásában.

Ahol “válás” után a harmadik már belépett a képbe, ott is érdemes átgondolni, hogy ha egy kapcsolat nem működött, arról mind a két fél tehetett, nem csak az egyik, ezért értelmetlen a vádaskodás, főleg utólag. A gyerekek pedig 2 emberrel többhöz fordulhatnak, ha a szükség úgy hozza, és 2 emberrel több, akik szeretik.

“A családok szerkezete más, megnövekedett a válások száma, sokkal több a csonka család. Látványosan apátlan társadalom a miénk. Nagyon sok gyerek nő fel úgy, hogy az első férfi-mintát 10 évesen, az általános iskola felső tagozatában látja csak maga előtt. Emellett sok anyuka is frusztrált, stresszes, túlterhelt.” Dr. Ranschburg Jenő

Minden szülő, de legfőképp az elvált szülők figyelmébe ajánlom Dr. Ranschburg Jenő mondatait az apátlan társadalomról, melyet > ITT < olvashatsz.

Elmondhatom, hogy azon szerencsések közé tartozom, akinek a családjában a “válás” szinte zökkenőmentesen zajlott mindannyiunk részéről. Mai napig jó kapcsolatot ápolok a fiam apjával és új családjával. Közös szülinapok, összejövetelek, sok-sok kellemes emlékünk van. Miért is haragudnánk egymásra? Egyszerűen más irányba változtunk, és már nem voltak összeegyeztethetőek a céljaink. A szeretet a mai napig megvan bennem a fiam apja felé, hisz neki is köszönhetően lett a fiam olyan, amilyen lett. Ezúton is köszönöm neki ezt a csodát, mint a fiam.

Az apa kép óriási szereppel bír az önértékelés és a jövőbeli kapcsolatépítés terén. Nem mindegy milyen segítség vagyunk gyermekeink világának építésében. Legyen értékmegőrző ereje ennek a napnak, fontosságot adva az apai szerepnek.

Csatlakozz hozzánk a Facebook oldalon is: Apák napját a magyar apáknak!

Több formában is emlékezetessé lehet tenni az apák napját, legyen az közös kirándulás, különleges vacsora, apró meglepetés, játék és persze legelőször is hála, köszönet. Az én édesapám és a nagypapáim sajnos már nem élnek, de a szívemben továbbra is különleges helyet foglalnak el.

Köszöntsd fel édesapádat, apádat, nagyapáidat, keresztapádat (ha még megteheted) a fenti gondolatok jegyében!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!