Az anyákban van valami…


Sosem felejtem el azt az érzést, amikor anya lettem. A köldökzsinór akkor fizikálisan elszakadt, de a lelkemben soha. Az anyaság életem legnagyobb kihívása, amelyet örömmel vállaltam és vállalok ma is,…


minden hullámvölgyével és hegyével együtt. “Képzeljünk el egy regényt, amiben a hősnő befogad egy idegent, aki nem tud járni, beszélni, de egyedül még enni sem. Ő mégis első látásra beleszeret, eteti, öltözteti és mosdatja, hozzásegíti ahhoz, hogy fokozatosan a saját lábára álljon, rákölti jövedelmének legalább felét, betegségei idején ápolja, többet gondol rá, mint bármi egyébre. Aztán húsz év múlva közreműködik abban, hogy az illető találjon magának egy fiatal feleséget, és vele elkerüljön a háztól. Micsoda balek, igaz? Pedig minden anya ezt csinálja.” Alison Gopnik

Immár 29 éve vallom, hogy: Anyának lenni jó!
Hogy miért? Olvasd el ITT

“Az anyákban van valami, ami alatta marad, és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, és vezérli tetteit. Éleslátással teljes elvakultság.” Victor Hugo

Bob Gass gondolatait küldöm most minden anyának, keresztanyának, nagyinak és dédinek, és egyben köszönöm mindannyiunk nevében mindazt a szeretetet, fáradozást, segítséget és gondoskodást, mellyel születésük óta elhalmozzák szeretteiket.

“Az egészséges neveléshez az kell, hogy mindegyik gyermekünknél felismerjük az önállóság megfelelő mértékét. Vannak gyermekek, akik hamarabb eltávolodnak, mások később; vannak, akik csak apró lépésekkel próbálkoznak, mások bátran ugranak a szakadékba. Ilyen értelemben nincsenek „jó” vagy „rossz” gyerekek, egyszerűen csak nem egyforma kihívást jelentenek számunkra.

Szülőként csak úgy tudsz rájönni, hogy mi jó gyermeked számára, ha próbálkozol – és esetleg hibázol is. Annak tettetése, hogy szülőként „mindent kézben tartasz” talán jó szándékból ered, de drága árat kell fizetni érte. Ne félj attól, hogy őszinte és átlátható légy gyermekeid számára. Ez mindkettőtökön csökkenti a nyomást, és nevelésed így sokkal hatékonyabb. A gyerekek tudják magukról, hogy nem tökéletesek – és azt is tudják, hogy te sem vagy az.

Ezért ne félj kimondani: „Most tanulok gyereket nevelni, épp úgy, ahogy ti most tanultok gyereknek lenni. Szükségem van a segítségetekre ahhoz, hogy jól tudjam csinálni, hogy rájöjjek, mi az, ami mindkettőnk számára működik, és segíteni tudjak abban, hogy ti is a legjobb formátokat tudjátok hozni. Akartok egy csapatban lenni velem, hogy együtt tanuljunk?”

Mint amikor edző és játékos együtt küzdenek a győzelemért, fejlődni akarnak, nem pedig versengeni vagy uralkodni a másikon. Családként a siker vagy a kudarc azon múlik, hogy hajlandó vagy-e tanulni és növekedni!”

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!