Augusztus 20-i gondolatok


Augusztus 20-a számos elnevezést kapott már az évek során. Országszerte számos ünnepi programon és rendezvényen beszéltek erről idén is, sokan, sokfélét. Aztán persze volt minden más is…


a sokadalomnak, ami csak szem-szájnak ingere.A mai nap történéseiről a média különböző felületei majd tudósítanak így-úgy, István király intelmeiből is biztosan idéznek majd sokan. Én most inkább Ady Endre, 1902. augusztus 20-án, a Nagyváradi Naplóban megjelent írásából hoztam pár sort:

„István királynak a napja van ma. Hivatalos ünnep, munkaszünetes nap. Nem sok szerencsénk van a hivatalos ünnepekkel, de István király valamivel ünnepiesebb mégis a többi hivatalos ünnepnapnál. Némely kálvinista helyeken félnek csak tőle. Ott is inkább a „szent” jelző miatt. Egyébként azonban okos dolog volt ünneppé tenni e napot s még okosabb volna, ha jól tudnánk ünnepelni István király napján.

István király napja ennek az országnak s a magyar nációnak volna névnapja. Mi így gondoljuk. Az ilyen napon egy kicsit illenék a jubilánsnak jobban foglalkoznia magával, mint máskor teszi. Erre talán soha sem volt még nagyobb szükség, mint most. Vannak dolgok, eseményesek, életreszólók és nagyok, melyeket különös módon elfelejt vagy nem mer megírni a krónikás. Eseményekről, nyilatkozatokról tudunk jó sokáig s nem merünk csak diskurálni róluk.

István király országa, mely … csenevész, beteg testével egy futásra akart benyargalni a kultúrországok közé – bizony beteg ország. Koldus, mert szipolyozták s szipolyozzák. Magában nem bízó, mert másoktól függ. Ereje nincs, mert részei divergálnak. Hódításra képtelen a nemzetiségekkel szemben s ereje nincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival. Társadalma kialakulni természetesen nem tud. Itt még felekezeti harcok folynak. Itt még társadalmilag az őskorban élünk…

A magyar politika pár év óta teljesen belemerült a reakcióba s egészen a kiváltságosak osztályát szolgálja. A nép vándorol ki. Az adózás alatt nyög az egész ország. Az antiszemitizmus szításával majdnem egy millió hasznos magyar embert iparkodnak elidegeníteni a magyar fajtától, míg a nemzetiségi politikánk gyávább, mint valaha. Közigazgatásunk, az állami életnek ez az esszenciája, mindene: példátlanul rossz. Szinte kevés reá az ázsiai jelző. Iskoláink nem tudnak embereket faragni, csak félembereket…

Lehet-e csodálkozni, hogy egy nagyelméjű magyar politikus bizalmas társaságban egyszer így sóhajtott fel: – Ha csak a jó sors nem segít, ez az ország pár évtized alatt össze fog omlani.

István király napján, jubiláló napján a magyar nációnak s ez országnak, árva, sivár, csúnya, őszi kép kietlenkedik előttünk. Fent Budapesten folyhat a parádé s egész országban víg lehet a munkaszünetes nap, ebben a parádéban és vígságban nincs egészség és igazság.

István király országa szálljon magába, ha lehet s ha van még ereje, készítse [magát] a közeledő veszedelmek ellen. A processziók, a zsolozsmák, a fentmaradt jobb kéz, sőt Mária sem, kinek ezt az országot anno dacumál fölajánlották, nem tudnak bennünket megmenteni. Ide új hit, új erő és új munka kell!”

Nincs ünnepi hangulatom. Szomorúsággal tölt el, hogy 1902 óta még mindig aktuális Ady Endre jó pár mondata. István király országa 2016-ban katasztrofális állapotban van. Jó lenne, ha mindenki tartana egy kis önvizsgálatot, és átgondolná, hogy neki mennyi a szerepe mindebben.

Az álhazafias lózungok puffogtatása, vagy a nemzeti büszkeség hangoztatása helyett ideje észhez térnünk, mert felelősséggel tartozunk a múltért, a jelenért és a jövőért, és cselekednünk kell nem csak önmagunkért, de gyermekeinkért, és a hazánkért is.

Nem elég az eleinkről való megemlékezés, nem elég a hit és a remény, és semmiképp sem vezet eredményre az egymásra mutogatás, a gyűlölködés, a félelem, a másra várás.

Egyenként és közösen is tennünk kell azért, hogy Magyarország olyan összetartó családdá, közösségé, országgá váljon, ahol jó élni, ahová érdemes haza jönni.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.