Magyarországon június 3. vasárnapján, 2014-ben június 15-én van Apák napja. Nekünk, Anyáknak is kell érte tenni, hogy ez a nap is hagyománnyá váljon, mert az Apák is fontos szereppel bírnak a gyermekek életében.

Apának lenni…
Hogyan is kellene apának lenni, néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra, becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet, és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa, milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni? Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot, megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt, -együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni? Igazi receptet még nem írt senki…
Aranyosi Ervin

Ahogy vannak jó anyák és rossz anyák is, ugyanúgy vannak jó apák és rossz apák is, ezért nagyon nem szeretem az általánosítgatásokat. Nagy divat mostanság a nemek közötti versengésre kiélezni mindent, én mégsem efelől közelíteném meg a szülői, ezen belül is az apa szerepet.

Ha tetszik nekünk, ha nem, a régi családmodell, ezáltal a szülői szerepek is jelentős átalakuláson mennek keresztül, főleg azokban a családokban, ahol mindkét szülő dolgozik. Közös feladatra vállalkoztak, amikor gyermeket, gyermekeket vállaltak, ezért az anyagiak megteremtésén túl, a háztartásban, és a gyermekek nevelésében is meg kell osztani a feladatokat. Kihívásokkal teli világunkban csak azok a családok maradnak egyben, ahol Apa és Anya egymást támogatva és megbecsülve, együttműködik. Az ilyen családokban sokkal kiegyensúlyozottabb és ezáltal boldogabb a férfi, a nő és a gyerekek is.

Lehet, hogy elmúlt a szerelem, lehet, hogy kiderült, nagyon nem illenek egymáshoz a férfi és a nő, vagy egyszerűen csak megváltoztak, és ezáltal mások már az elképzeléseik, DE ez nem járhat(na) azzal a következménnyel, hogy válás után a gyermekek elveszítsék egyik szülőjüket.

Szomorúan tapasztalom, hogy válás esetén még jobban elfelejtik a szülők, hogy a gyermekek nem a tulajdonaik és szükségük van az anyán kívül az apjukra is. Semelyik félnek nincs joga a másik ellen hangolni a gyermekeket és kötelességük biztosítani, hogy rendszeresen kapcsolatban maradhassanak a másik szülőjükkel is.

Számos tanulmány rámutat arra, hogy a szülők közötti versengés és háborúskodás mekkora károkat okoz a gyermekek személyiségfejlődésében, ezért ezúton is kérem minden szülőtársamat, hogy ha már magukra nincsenek is tekintettel, akkor legalább a gyermekeik érdekeit vegyék figyelembe.

Hogy mindez miért pont apák napja alkalmából kívánkozott ki belőlem? Csupán azért, mert a nagy egyenjogúsági törekvések közepette számos anyatársam és a társadalom különböző hivatalai is elfelejtik, hogy a jelenkor új kivásásainak csak akkor lesz képes megfelelni az apa is, ha ehhez számára is biztosítják a megfelelő, az anyákéval egyenlő feltételeket.

Legyen a család egyedi döntése alapján mindkét szülőnek egyformán lehetősége arra, hogy többet lehessen a gyermekeivel és ehhez kapjon elegendő támogatást, szeretetet, megbecsülést, tiszteletet.

Sokféleképpen emlékezetessé tehetitek az Apák napját. Pl. a kisebb gyerekek anyuval közösen elkészíthetik apu kedvenc ételét, rajzolhatnak, gyurmázhatnak valamilyen meglepit, felnőtt gyerekként is megnézhetitek apuval a kedvenc filmjét, vagy az általa favorizált focicsapat meccsét, elmehettek közös kirándulásra,… a lényeg: Ne felejtsétek el, nem csak a mai napon, hanem az év minden napján jár az Apáknak is a köszönet és a hála.

Az én édesapám és a nagypapáim sajnos már nem élnek, de a szívemben továbbra is különleges helyet foglalnak el. Ne felejtsd el felköszönteni édesapádat, apádat, nagyapáidat, keresztapádat (ha még megteheted) a fenti gondolatok jegyében!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Mi a véleményed? Írd meg!

RSS