“Egy kisvendéglő csöndes helységében ülök. A július végi kora délutánban bágyadtan figyelem a tőlem karnyújtásnyira zajló élet-halál küzdelmet. Egy kicsi légy életerejének utolsó maradványait összeszedve,…

kétségbeesetten, és hiábavalóan próbál átrepülni az ablaküvegen. A szárnyak fel-felcsapó zümmögése megrendítően árulkodik a légy túlélési módszeréről: “még erősebben!”

Hasztalan. A tébolyult erőfeszítés semmi reménnyel sem kecsegtet. Ebből a gonosz kelepcéből nincs menekvés, bárhogy iparkodik a csöppnyi rovar, nem tud keresztülvergődni az átlátszó falon.

Mégis latba veti minden erejét, ösztönei adta elszántsággal igyekszik elérni a célját. Sorsa megpecsételődött, ott fog elpusztulni az ablakpárkányon.

A helyiség túlsó végében, tán tízméternyire, tárva-nyitva az ajtó. Tíz másodpercnyi repülőút volna csupán, és a parányi élőlény a külvilágba juthatna, oda, ahova törekszik. A most elfecsérelt energia kis töredékével könnyűszerrel kiszabadulhatna önként vállalt börtönéből. Ott a kitörési lehetőség.

Miért nem próbálkozik a légy új, a korábbitól gyökeresen eltérő megközelítéssel? Hogyan ragadhatott le ennyire annál az elképzelésnél, hogy újra és újra egy bizonyos útvonalon kísérletezve remélhet leginkább sikert? Miféle megfontolás készteti arra, hogy mindhalálig ugyanabban az irányban keresse a kiutat?

Számára nyilvánvalóan nincs más lehetséges irány, hiszen nem tud gondolkodni. Sajnos ez az út a halálba vezet.

Nem szükségképpen több fáradsággal érhetünk el többet. Nem biztos, hogy akkor érünk nagyobb eséllyel célhoz, ha jobban nekiveselkedünk. Sőt, néha épp a nagyobb erőfeszítésből származik a probléma.

Ha az áttörést kizárólag a keményebb munkától reméljük, meglehet, hogy saját magunkat zárjuk el a siker lehetőségétől.”

Price Pritchett

Azaz többet ésszel, mint erővel!:-)

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!