A legtöbben kivárják, hogy a körülmények a lehet legkedvezőbben alakuljanak mielőtt akár a kisujjukat is megmozdítanák. Nem hajlandók fölágaskodni a gyümölcsért, mert nem fogják föl, hogy a gyümölcsért…

mindig nyújtózkodni kell. Nem bíznak a saját esélyeikben, számukra az élet rég lejátszott meccs, amelyet elveszítettek. Ezek az emberek úgy végzik, mint a szakácsnő linzerje:

A Mississippi állambeli Yazoo Cityben, ahol gyerekeskedtem, valami gazdag család lakott a szomszédunkban. Onnét tudom, hogy jól ment nekik, mert nemcsak szakácsnőt tartottak, de a szakácsnőjük mindig sütött-főzött is valamit. Az 1930-as években ez a jómód csalhatatlan jelének számított.

Egyik délelőtt szokás szerint ott lebzseltem, hátha leesik valami tízórai. (Félreértés ne essék, otthon is eleget kaptam enni. Ezt meg onnét tudom, mert valahányszor repetáért nyújtottam a tányéromat, mindig ez volt a válasz: nem, már eleget kaptál.)

Ez alkalommal a szakácsnő egy tepsi linzert hozott ki, de olyan lapos süteményeket, mint egy ezüstdolláros. Meglepődtem.

– Hát ezekkel meg mi történt? – kérdeztem. A szakácsnő elnevette magát.

– Hát csak annyi, hogy meg akartak vastagodni, de addig-addig halogatták, míg meg nem sültek ilyen laposan.

Ismerünk olyat, aki laposan sült? Aki majd megcsinál valamit, „mihelyt a gyerekek elvégzik az iskolát vagy mihelyt a gyerekek beiratkoznak az iskolába”? Esetleg amint beáll a hideg idő vagy elmúlik a hideg idő. További halogatási lehetőségek: ha eljön a karácsony, elmúlik a karácsony. X. Y. megjavítja a kocsit, kifesti a lakást, lenyírja a füvet, …

Röviden: azok, akik mindig külső változásokra várnak, mielőtt ők maguk cselekednének, a végén óhatatlanul „megsülnek laposan”.

Sajnos a halogatók és a majdnemezők egyaránt addig várnak, míg minden tökéletesen nem alakul, így aztán sohasem lendülnek cselekvésbe. Aki arra vár, hogy végig az úton minden lámpa zöldre váltson, ítéletnapig sem indul el otthonról. A halogatók és majdnemezők örökké tétlenek, más szóval, laposan sülnek meg.

Könnyen lehet, hogy alkalmasint magunk is mondtuk már valakinek, hogy elvégezzük ezt meg ezt a feladatot, vállalkozunk erre vagy arra az előrelépésre, vagy többet is teszünk az eddiginél mihelyt „hozzájutunk”.

Ha nem akarunk ebbe a csapdába esni, tekintsük adott esetben úgy, hogy máris hozzájutottunk, és fogjunk bele!

Zig Ziglar

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!