A következő nap


A felkelő nap látványa képes volt valamennyire eloszlatni a tegnapi nap sötétségét. Feldolgozni még időbe telik, de azt tudom, hogy továbbra sem hátrálok meg, mert hiszem, hogy egy nap majd felébred az is, aki még alszik.


“A következő nap sohasem ugyanolyan, mint az előző, akkor sem, ha rendre látszólag azonos vele. Mi magunk változunk. Valami lemorzsolódik belőlünk, és valamivel gyarapodunk… Utazás fényből árnyékba, és árnyékból fénybe. Arra kellene törekednünk, hogy e folyamatban, amelyben élünk, saját testünk, körülményeink, nehézségeink olyan képlékeny alakíthatók legyenek, mint a szobrász keze alatt az agyag, amelyet éjszakára nedves kendőbe burkol, s másnap megint formál rajta valamit, mert új, pihent szemmel, érettebben pillant rá.”

Életünknek mindig vannak olyan szakaszai, amelyek egyfajta összegzési lehetőséget kínálnak számunkra. Ilyenkor végig elemzünk mindent, ami nagy erővel lényünkbe ömlött, amit végig küzdöttünk, jól-rosszul vizsgáznunk kellett belőle, de hatását még nem tudtuk feldolgozni. E folyamat végösszegét azután felhasználjuk egy „új kezdet” következő periódusában, tisztább, áttekintéssel lehetőségeink, valódi képességeink és sorsunk fölött.”

“Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való elfutás feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit. Minden ilyen helytállás meghatványozza benső energiáinkat, s újabb, meg nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket.”

Szepes Mária

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!