A legtöbb ember az üzleti életben, tárgyalások során a termékekről, szolgáltatásról, árról, célokról, tervekről, elvégzendő feladatokról, elért eredményekről, statisztikákról, . . . beszél. Hol vannak az érzéseink, ha üzletről van szó?
Mivel emberek közt élünk, nagyon fontosak az emóciók, az érzelmek. Hiszem, hogy az üzleti életben, az üzleti tárgyalások során sincs ez másképp, a kommunikáció során az érzelmeinknek is előtérbe kell kerülnie.
Rendszeresen találkozom olyan emberekkel, akik maximálisan kompetensek a saját szakmájuk problémáinak megoldásában, de teljesen tanácstalanná és esetlenné válnak, ha az érzelmeiket, és szenvedélyüket kell kimutatni.
Persze a kontrollálatlan érzelemkitöréseknek semmi keresnivalójuk sincs egy üzleti tárgyalás során (ahogy a magánéletben sem), de kár idegenkedni az érzéseink nyilvánossá tételétől, vagy megpróbálni különböző, már szinte divattá vált, betanult praktikákkal eltakarni, manipulálni azt.
Minden tárgyalás során – ha nem is tudatosul mindig – közrejátszanak az emóciók is. Ha képesek vagyunk a saját érzelmeinket őszintén kimutatni, és mások érzelmeit is felismerjük, akkor igazi párbeszédre van lehetőség, és a kapcsolattartást is mesteri szinten művelhetjük. Nemcsak megfelelő mintával szolgálhatunk, hanem ember-ember kapcsolatainkban is nyer-nyer állapotot, azaz mindkét fél számára sikeres tárgyalást érhetünk el.
Az ügyfeleink, üzleti partnereink hús-vér, valóban őszinte emberekre vágynak, és nem egy érzelemmentes, vagy betanított érzelmeket mutató “géppel” akarnak tárgyalni.
,,S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.” Márai Sándor
A sikerességhez nem csak a szaktudás szükséges, hanem egy kis „plusz” is. Ez pedig nem más, mint saját személyiségünk.
Ha a termék, vagy szolgáltatás, amelyről a tárgyalás folyik, nem világmegváltó újdonság, és sok konkurens is van a piacon, akkor személyiségünk döntő jelentőségű lehet.
Mindannyian valamilyenek vagyunk: előrelátók, spontánok, számítók, erőszakosak vagy türelmesek. Így aztán világos, hogy egész életünk, és benne a szakmai sikerünk is attól függ, mennyire törekszünk személyiségünk fejlesztésére, önmagunk, és mások számára is vonzóbbá tételére.
Te mi gondolsz minderről?
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Energildi: 
Kajárik Béla: 
Véleményem szerint az emberek módfelett igénylik az odafigyelést. Viszont annyira el vannak szokva tőle, hogy ha megkapják alig – alig hiszik el.
Kedves Mária!
Annál nagyobb a kellemes meglepetés, minél jobban nem számítanak rá.:-)