Sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Magánéleti, és szakmai szempontból is eseménydús hónapok vannak mögöttem, így számomra fontosabb dolgoknak szenteltem az energiám, mint a blogolás.
Az élet egyik alapigazsága, hogy csak akkor tudunk aratni, ha előtte vetettünk is, és ki mit vet, azt arat, mert érzéseink, gondolataink, szavaink, tetteink, vagy épp tétlenségünk mindig visszahatnak ránk.
Sajnos elég sok olyan embert ismerek, akik már vasárnap este gyomorgörccsel és fejfájással reagálnak arra, hogy másnap, hétfőn, dolgozni kell menniük. Konfuciusz (Confucius) filozófus egyik bölcs mondása így szól:
Sokan szinte állandóan keseregnek, panaszkodnak, és csak arra koncentrálnak, hogy mi hiányzik az életükből. A problémák sűrű boncolgatása, és a folyamatos aggódás sem segít a megoldások megtalálásában.
Sosem értettem, hogy miért gondolják egyesek, hogy bármi is megvalósulhat mindabból, amiről álmodoznak, amit tervezgetnek, ha sosem lépnek a tettek mezejére. A sült galamb nem repül, előbb meg kell fogni, majd megsütni.
Lezárul életünk egy éve, s elkezdődik egy új, amikor számot vetünk azzal, hogy mi az, amivel elégedettek vagyunk, és mi az, amit mostantól másképp szeretnénk. Új tapasztalatok, kihívások, és élmények várnak minket.
Ahány ember, annyiféle karácsony,… Számomra egy ünnepnap akkor válik valóban ünnepé, ha kiemelkedik a mindennapok sorából. Ezért teszek érte, hogy ne csak a környezetem, a lelkem is ünneplőbe öltözhessen.
Az adventi koszorú első gyertyáját meggyújtva sokan ráébredtünk, hogy fogyasztói társadalmunkban nem is olyan egyszerű kicsit lelassulni, és másokra is odafigyelve, a karácsonyi ünnepekre hangolódni.
Van az úgy néha, hogy az ember lánya vagy fia elbizonytalanodik, mert épp nagyon nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt elképzelte. Ilyen helyzetekben nekem a zene és pár mondat mindig segít, hogy a holtpontról továbblépjek.
Az én univerzumomban akkor van ideje valaminek, amikor úgy gondolom, hogy most van itt az ideje. Ma például megengedtem magamnak, hogy csak délben ébredjek, és az órát is csak akkor állítottam át 11-re. Ráérek.
Egy bizonyos életkor után már nem hivatkozunk a körülményeinkre, mert felismerjük, hogy életünk alakulása végső soron a saját gondolataink és érzelmeink által megteremtett döntéseink és cselekedeteink következménye.
Elképesztően mozgalmas, és eléggé megterhelő heteken vagyok túl. A megszokott rutinfeladatokon túl bőven találkoztam új kihívásokkal is, ami lehetőséget nyújtott új ismeretek elsajátítására, tudásom gyarapítására.
Egyikünk sem tévedhetetlen és ezt néha nagyon nem könnyű fel- és elismerni. Mégis kulcsfontosságú, ha fejlődni kívánunk, és szeretnénk elkerülni, hogy ugyanazt a tévedést vagy hasonlót újra elkövessük.
Senki sem képes megváltozni egyik napról a másikra, de ha lépésről lépésre, a nehézségekből is folyamatosan tanulva, minden nap teszünk a tervezett céljainkért, akkor az előttünk álló út már nem is annyira ijesztő.
Erénykerék
Kattints a képre, és kiderül,
milyen erényt kell ma gyakorolnod!
Legutóbbi hozzászólások